2012. július 27., péntek

Árboc és segédárboc

Nem gondoltam volna, hogy ez a téma okozza majd a legnagyobb fejtörést az építés során, pedig de.
Mielőtt neki álltam volna a tényleges építésnek azt gondoltam, hogy az árboc nem probléma, mert a tervek szerint alumínium csövekből kell csinálni, így csak besétálok egy boltba, megveszem, méretre vágom és beépítem. Na ez nem így történt!

Először a neten érdeklődtem, kértem árajánlatokat különböző csövekre különböző falvastagsággal, de nem jártam sikerrel. Az általam keresett profilméret hiánycikk. Ha volt is, az ára az egeket verdeste és a kiszállítás is esélytelen, mert csak 3m-ig vállalják mindenhol. Nekem pedig 2 db 3,6m-es cső kellett volna.
Apósom is, aki lakatos mester és ismer jó pár fémkereskedőt besegített a keresésbe, de így sem jártunk sikerrel. A fórumon is érdeklődtem, hátha valaki tud olcsón megoldás és ott ajánlottak egy linket, ami alternatív megoldásként nem is tűnt rossz gondolatnak.

A technológia lényege, hogy vékony, un. "madárcsőr" profilú lécekből egy facsövet csinálunk valahogy így:



Eleinte bonyolultnak tűnt a feladat, de ahogy számolgattam rájöttem, hogy ezzel a módszerrel az alucső árának töredékéből kihozható az árboc, csak a munkaidő ráfordítás az ami lényegesen több az eredeti tervhez képest.

 A különböző méretezési táblázatok segítségével viszonylag könnyen meghatározható a szükséges léc méret. Már csak a megfelelő szerszámot kellett megtalálnom a  profil kialakításához. Először a felső maró jutott eszembe, mert ahhoz biztos van olyan fej amivel kimarható a V alakú nút a lécből.

Egyik barátomtól akartam kölcsönkérni egy ilyen gépet, de természetesen nem volt hozzá megfelelő marófej, viszont megakadt a szemen egy másik gépén, ami alkalmas lehet erre a feladatra.


A lamellázó gép gyakorlatilag egy körfűrész, aminek a tárcsáját adott távolságra ki lehet engedni, és különböző szögbe is lehet dönteni. Eredetileg bútorlapok össze állításához használják. Egy vékony bemetszést készítenek vele, amibe ovális lapocskákat ragasztanak és ezeket tolják egymásba.

Elkértem és elkezdtem kísérletezi, miként tudom ezzel a legkönnyebben megoldani a V alakú bevágást. A művelethez egy kicsit tuningolnom kellett a műszeren, de nem okoztam azért maradandó károsodást benne.




Az eredmény a következő lett:



A cső összeállításához 8 db bemart lécre volt szükség. A terv 60 mm átmérőjű árbocot ír. A számítások szerint ahhoz hogy kellő szilárdságú csövet kapjak 20mm x 22mm-es bemetszett profilú lécekből kell 8 db-ot készítenem és megfelelően összeragasztanom.

Alapanyagként 4 db 48x20-as gyalulatlan lécekből indultam ki, hiszen a kész csövet úgy is le kell majd kívülről csiszolni, gömbölyíteni. A léceket hosszában kettévágtam, így a méretet nagyjából ki is adta. A bemetszéshez két oldalról végigtoltam a lamellázó gépet és az esetleges egyeletlenségeket csiszológéppel eltávolítottam.

Miután elkészültek a profilozott lécek szárazon összeállítottam, hogy meggyőződjek a pontos illeszkedésről. Maga az összeállítás nem egyszerű feladat. Ehhez szintén kellet csinálnom egy kisebb készüléket. Maradék rétegelt lemezből kivágtam picivel nagyobb átmérőjű félköríveket, mint az árboc átmérője és ezekkel 4-5 ponton alátámasztottam az egészet, majd egyesével egymásba illesztettem a léceket.

Az illesztés után lécenkét megkentem a nútokat ragasztóval, majd egyesével összeállítottam újra a készülékben. A végén pedig az egészet 30 cm-enként műanyag kötegelőkkel összeszorítottam. Így szépen kialakult a cső forma, ami száradás után tényleg nagyon erős lett. A két végén alátámasztva rá ültem és kibírt :-) ha ezt egy hasonló keresztmetszetű tömör fenyő léccel teszem, lehet hogy megreccsent volna alattam.

Ragasztás után száradás közben:
Gyalulással a kiálló éleket gyorsan el lehet tüntetni és a gömbölyítést sarokcsiszolóba fogott lamellás csiszolókoronggal a leggyorsabb elvégezni.
Ha sikerült kialakítani a kör keresztmetszetet, akkor pár furat, lakkozás és a csigák, kötélbikák felszerelése van  még hátra.
A hajó szállításának megkönnyítése miatt ledönthető lesz az árboc, így az alsó 80 cm-t valószínűleg laminálom maradék üvegszövettel a nagyobb igénybevétel miatt.




2012. július 24., kedd

Laminálás

A művelet nehéznek tűnik, viszont ha túl vagy az első nagyobb felületen, akkor rájössz, hogy tényleg az volt :-)
Itt tulajdonképpen a hajótest külső részét vonom be üvegszövettel, miközben az egészet műgyantával itatom át, tehát az üvegszál és a gyanta együttese adja a hajónak a kellő szilárdságot és kopásállóságot.

Mint már a korábbiakban említettem sajnos elég gyatra minőségű lemezt sikerült vennem a hajótestnek, így min. 200 g/m^2-es üvegszövet erősítést kell alkalmazni, hogy meglegyen a kellő merevség. Lehetett volna több rétegben is szövetezni, de nem akartam a hajó súlyát tovább növelni.

Miután gondosan lecsiszoltam és le portalanítottam a felületet elkezdtem a szövetek méretre szabását. Először a fenéklemezzel kezdtem, mert annak szélességét pont kiadta, így az oldal lemezek borításánál rá lehet hagyni pár centit a fedésre és másik oldalon a koszorúlécen túl lógó részt a laminálás után le tudom majd vágni. A tat résznél az így megmaradt szövetet fogom felhasználni.

Első lépésként a bekevert gyantát felkentem a lemezre, majd vékony rétegben eldolgoztam egy műanyag spakli segítségével. 


Miután ez megvolt, óvatosan ráfektettem az üvegszövetet úgy hogy a lehető legkevesebb légbuborék képződjön alatta. Mivel a szövet szálai között el tud távozni az esetlegesen beszorult levegő addig kellett simítani, míg mindenhol szépen ráfeszült az üvegszövet.
Ezután ismét jöhetett a gyanta, amit gondosan eldolgoztam.

Ha a felület ragacsossá vált jöhetett a következő réteg gyanta addig, amíg a szövet szálai nem lesznek láthatók (tapinthatók) a felületen.

Az oldalak laminálása már több matekolással járt. Mindenképpen egy egész szövettel szerettem volna bevonni az oldalakat, hogy ne látszódjanak a toldások, de ennek a kezelése nem egyszerű. Először a hajó fenekére 5cm-es túlfedéssel felragasztottam egyben, majd onnan a peremig az orrtól a tat felé haladva fokozatosan itattam át a szövetet gyantával és simítottam szivacshengerrel, ecsettel, spaklival, és azzal ami még a kezem ügyébe került :-) Az első réteg nem lett nagyon szép, de legalább mindenhol ráfekszik a szövet és nincs alatta légbuborék. Talán majd a csiszolás és a második réteg hoz valamit a felületi egyenetlenségeken és a szövet érdessége sem lesz tapintható.



Bár a felület előkészítése nem volt olyan vészes és időben sem vett el túl sokat, rá kellet azonban jönnöm, hogy maga a laminálás elég időigényes feladat. Ha meleg van, és a fazékidő is kicsi, akkor gyorsan és határozottan kell haladni. A tapasztalat az, hogy kezdetben csak kis felületeket szabad bevállalni. A legtöbb hibát elkövetni akkor lehet, ha nincs minden aprólékosan előkészítve és menet közben kapkodva kell még valamit javítani miközben a gyanta beleköt az edénybe. Fontos továbbá, hogy kellő képen meg tudd saccolni, a felület nagyságát és az ehhez szükséges gyanta mennyiséget, mert ha egyszerre sokat keversz be akkor az menthetetlenül rád köt, hacsak nincs még valami a közelben ahova "propeller sebességgel" rákenhető (körömcipő levált sarka, összetört képkeret, gyereknek fapuska, stb :-)