Tapasztalatok

Akkor tudod meg igazán, hogy jó lett amit csináltál, ha kellő ideig használod és még akkor is úgy gondolod, hogy megérte.

A nyáron szerencsére az időjárás kegyes volt és többször is alkalom nyílt tesztelni a hajót. Az első próbálkozások igazából csak a vitorlás tudásom fejlesztéséről szóltak. Örültem, hogy egyáltalán arra megy amerre én akarom és nem potyogok be a vízbe. Nem igazán tudtam odafigyelni magára a hajóra, arra, hogy miként viselkedik a vízen, mennyire stabil és mennyire gyors.

Az első igazinak nevezhető próbaút a II. Amatőr Hajóépítő Találkozón volt, ott ugyanis egyből egy vitorlás verseny közepébe csöppentem. Mondanom sem kell erősen remegett a térdem mielőtt vízre szálltam. A verseny szervező eligazításán csupa olyan szavak hangzottak el amiket akkor még nem is hallottam és miután elindultunk a kitűzött pálya felé már csak azt figyeltem, hogy ki lesz az a versenyző aki után eredhetek. Rajtam kívül szinte mindenki vitorlázott már és nagyjából képbe voltak a pályával én pedig jobban izgultam mint az érettségimen és azt se tudtam, hogy pontosan merről fúj a szél :-)

Végül talán utolsó előtti lehettem de amire a legbüszkébb voltam, az az volt hogy nem kellett kimenteni a vízből.

A verseny után már önfeledten tudtam gyakorolni és egy kicsit odafigyelhettem magára a hajóra is.

Az első tapasztalat az volt, hogy ugyan a mezőnyben voltak kisebb testű hajók de az enyém elég jól úszott a többivel. A vitorlával viszont voltak problémák.

Már az első útján készült fotókon is látszott egy csúnya ránc a vitorla közepén, de most, hogy nagyobb szélben folyamatos haladásnál figyeltem sajnos egyre csúnyábban festett. Az esztétika annyira nem zavart, viszont ezáltal a kezelése is nehézkessé vált. Este aztán a többiekkel megvitattuk, hogy mi lehet a gond, de a vélemények megoszlottak.

Többen azt mondák, hogy az anyaggal van a probléma, mert az a szövet amiből készítettem nem igazán erre van kitalálva. Mások azt mondták, hogy a száliránnyal van gond, mert ahogy kifeszül a szélnyomástól pont rossz irányba enged az anyag és ezért ráncosodik. Valaki azt javasolta, hogy készítsek hozzá baum-ot ami alul kifeszíti, így hatékonyabb is lesz. A fórumon már azt javasolták, hogy szabjam ki újra.

Az összes vélemény figyelembe véve végül amellett döntöttem, hogy egy kisebb átalakítást fogok végezni rajta és meglátjuk javul-e a helyzet.

Egy ingyenesen letölthető vitorlatervező szoftverrel próbálkoztam, ami viszonylag egyszerűen kezelhető. Különféle paramétereket lehet megadni és a végén az eredmény egy konkrét szabásminta.

Innentől kezdve már csak annyi volt a teendő, hogy újra szét vágtam a vitorlát és a minta alapján megnyirbáltam egy kicsit. Ezután már csak egy megértő és nem utolsó sorban varrni is tudó feleség kellett aki újra használhatóvá varázsolta a "hajtóművet" ;-)

Izgulva vártam, hogy mikét fest majd az átdolgozott verzió. A balatoni nyaralásunk alkalmával több ízben is sikerült letesztelni és csodák csodájára klasszisokkal jobban festett mint azelőtt. Teljesítmény javulásról sajnos nem tudok beszámolni, mert a vitorlázó tudásom még nem olyan szintű, hogy ezt objektíven megítélhessem, de egy biztos: Szabás és szabás között igenis nagy különbség van (mint ahogy látható ez akár a farmergatyák esetében is :-)

Összességében elégedett vagyok a módosítással. Tökéletes ugyan nem lett és a vitorla anyagból sem lehet sokkal jobbat kihozni, de legalább gazdagodtam egy tapasztalattal és nem volt jelentős költség a tanulópénz.

Hajóavatás és az első út

Eljött az igazság pillanata! Vajon vígan ringatózik majd és a szeleket megzabolázva suhanok vele tova a habokon, vagy átázott szivacs módjára konvergálok a vízfenékhez?

Már napok óta ezekkel a gondolatokkal kelek és fekszem, mióta elkészültek nyilvánítottam a hajómat. Sajnos az idei hosszúra nyúló télies időjárás, valamint az otthoni elfoglaltságok nem tették lehetővé, hogy kipróbálhassam művemet, de most végre eljött a nap, mikor vízre szállatunk.

A hosszas előkészületek azért nem voltak hiábavalóak. Sikerült megerősítenem a kormányszerkezet tartóját, és az utánfutót is fel tudtam készíteni a sólyázásra. Nagy örömömre szolgált az is, hogy kedves kollégáim (akik egyébként lelkes olvasói blogomnak) megleptek egy különleges ajándékkal születésnapom alkalmából. Nagyon örültem neki és már másnap ott figyelt a hajón :-)

Korábban említettem, hogy vitorlázási tudományom egyelőre erősen elméleti jellegű, ezért az első alkalommal szerettem volna olyasvalaki társaságával kipróbálni a járművet, aki otthon van a vitorlázás gyakorlati tudományában. Akadt is jelentkező hál' istennek és a május 11.-ei szombatot tűztük ki célul.

Sajnos az időjárás közbeszólt és a családi tanács úgy határozott, hogy másnap próbálkozzunk inkább, hátha akkor már jobb idő lesz.

Vasárnap reggel útnak is indultunk. Elkísért a család és pár barát is a nagy eseményre én pedig izgulhattam, hogy ekkora plénum előtt a hajómmal együtt miként fogok a szél játékává válni.

Az agárdi VVSI telepét szemeltük ki és miután hosszas alkudozásra 2000 Ft-ért beengedtek a sólyához megkezdhettük az avatási ceremóniát. 

A hajó szállítással kapcsolatos első fontos tapasztalat akkor ért, mikor levettem a takaróponyvát és láttam, hogy össze vissza van karcolva belül a frissen lakkozott felület. Hiba volt a kormánylapátot, uszonyt és a horgonyt benne hagyni a szállítás alatt, mert ahogy a rossz úton pattogott az utánfutó úgy csúszkáltak benne a cuccok ide-oda és felsértették itt-ott a dukkózást.

Az idő nem éppen volt ideálisnak nevezhető, de reménykedtünk. Volt pezsgőlocsolás, hajómustra és ünnepélyes vízre tétel is, csak éppen a behajózás maradt el :-(

Mire vízre szenvedtük a kicsikét addigra kiadták az elsőfokú viharjelzést így elmaradt a vitorlafelvonás. 

Azért tettem egy gyors kört a kikötőben evezővel és meggyőződhettem róla, hogy nem ereszt sehol. Szépen fekszik a vízen és eléggé stabilnak tűnik.

Tíz perc után már ki is húztuk a vízből és visszatettük az utánfutóra. Kicsit csalódott voltam, mert nem így képzeltem el az elő utat, de legalább elmaradt a nagy borulás. Ha abban a szélben mégis kihajózok borítékolni lehetett vola a fürdést. 

A vitorlával kapcsolatban viszont felmerült bennem egy kérdés. A baum nélküli konstrukció hogyan fog működni csapásváltáskor? Néhány szakavatott embernek is felvetettem már ezt  és kaptam is rá mindenféle ötletet és javaslatot, de leginkább a gyakorlatban szerettem volna kipróbálni a különböző megoldásokat.

Pár héttel a később ismét lehetőség kínálkozott arra, hogy végre megtörténhessen a behajózás, de az időjárás még mindig nem ígérkezett ideálisnak. Nagy vívódás árán azért elindultunk ismét a Velencei tóhoz, de most egy másik helyszínt választottunk. Sólyát ott nem igen tudtuk használni, de végül is pár kikötőben hagyott használt autógumi segítségével vízre tettük és elkezdődhetett a gyakorlás.
Először csak csak a kikötőben köröztem, hogy érezzem az irányíthatóságát és később már amikor biztosabb voltam a dolgomban vittem vele egy kört a gyerekeket is :-)

Leírhatatlan érzés volt az, ahogy megindult a vízen és működött minden, még ha kicsit döcögősen is, de hát kezdő hajóskapitány lévén örültem, hogy legalább arra ment amerre akartam. A kezdeti bénázásaim után délutánra már egész jól belejöttem a kormányásba, de addigra sajnos elállt a szél így indulhattunk haza.

Legközelebb már nagyobb távra is elmerészkedünk, csak legyen szél, napsütés és szabad hétvége ;-) 

Jöhet a víz és a szél! :-)))

Hajómat ezennel elkészültnek nyilvánítom, bár tudom, hogy rengeteget fogok még rajta dolgozni, de végtére egyszer ezt is ki kellett mondani.

Mikor több mint egy évvel ezelőtt nekifogtam az építésnek, már akkor egyfolytában arra gondoltam, hogy miként fest majd kész állapotában és hogyan úszik a vízen. Az építés elején leginkább ezek a gondolatok motiváltak és most, hogy a végénél tartok belegondoltam abba is, hogy ha elkészül, akkor mit fogok csinálni utána? Furcsa érzés az, amikor az embert elkapja az alkotási vágy. Egy részről alig várja a végeredmény, másrészről pedig sajnálja, hogy befejeződik az, amit addig annyira élvezett.

Na mindegy, szó ami szó sok munkát feccöltem bele, de eddig úgy érzem nem hiába.

Építés körülményei:

Egy biztos, ilyen méretű hajó megépítéséhez azért nem árt, ha van elég hely azon túl is, hogy összeállítjuk a testet. Többször volt arra szükség, hogy odébb költöztessem és ilyenkor bajban voltam, mert az építő állvány fix helyre készült. Előbb utóbb muszáj volt kerekeket szerelnem rá, mert a nagy porral járó műveletek helyszínéül inkább az udvart választottam.

Pontosan nem jegyeztem fel összesen hány órát töltöttem a garázsban hajóépítéssel (kb. 200-250 óra lehetett), nagyjából alkalmanként 2-3 órát tudtam foglalkozni vele egyhuzamban. Leginkább akkor, mikor a család többi tagja nyugovóra tért. Egyszer kétszer volt olyan, hogy kis feleségem lebattyogott hozzám pizsamában, begyógyult szemekkel és finoman jelezte, hogy a dekopír fűrész hangja nem igazán az, amitől puha lepelként álom húzódik a szemére...

Volt olyan, hogy inkább korábban keltem, mert azt gondoltam, ha már valaki mélyen alszik, akkor kevésbé rezisztens az élesebb hangokra....Sajnos ez nem így volt. Egyszóval nagyon nagy köszönet illeti szűkebb pátriárkámat, hogy elviselték olykor hangos, poros és ragacsos hobbimat. Remélem kárpótolni tudom őket azzal, hogy meseszép vizeket fogunk majd bejárni együtt az új vitorlásunkkal.

Alapanyagok:

Az építés során igyekeztem magam tartani ahhoz az elvhez, miszerint amennyire lehet minden porcikáját a hajónak saját magam készítem el. Ez egy-két kivétellel sikerült is. Természetesen az alapanyagokat azért be kellett szereznem, tehát a hajó teljes költségét főként az anyagárak adták, persze ha a munkadíjamat és a rezsit nem számolom. Így nagyjából 160.000.-Ft-ba fájt a történet, ami lehetett volna több és kevesebb is, de úgy gondolom ennyi pénzért olyan lett amilyet vártam.
A hajó vázát 6 és 8 mm-es meranti rétegelt lemez adta, melynek beszerzésekor nagyon mellé nyúltam. Itt inkább a drágább és minőségibb irányba kellet volna hajlanom. Ez a tanulópénz :-/ Kellett még némi faanyag ami leginkább gyalult fenyőléc volt. A ragasztáshoz és lamináláshoz SR-5550-es gyantarendszer használtam, szálerősítésnek pedig 200 g/m2-es üvegszövetet. A köteleket, csigákat, karabinereket, serkliket kénytelen voltam megvenni, különben még most is azokat barkácsolnám :)

Másik tézisem az volt, hogy csupán mindennapi barkácseszközök segítségével otthoni körülmények között lehet olyan hajót építeni, ami megállja a helyét a többi gyárilag készült vízi eszköz mellett. Néha olyannyira ragaszkodtam ehhez, hogy egy idő után minden otthoni kacatban potenciális hajóalkatrészt kezdtem keresni. Néhányat ténylegesen is felhasználtam miszerint: régi fa mászóka elemei, építkezésből megmaradt tetőléc, Ikeás tévészekrény polc, kiszuperált akkumulátor ólomlemezek, ruhafogas, ágykeret, stb.

Eszközök:

Szerszámok tekintetében sem voltam nagyon eleresztve, bár volt amit kimondottan a hajóépítés miatt szereztem be. Általános kéziszerszámokból a gyalut és a ráspolyt használtam a legtöbbet. A fogyó eszközök közül csiszolóvászonból és ecsetből ment el nagyon sok. Az utóbbi a műgyantázás miatt fogyott erősen. Szerszámgépeket szinte minden lépésnél használtam. A fúrógép, elektromos gyalu, dekopír fűrész, excenter csiszoló, sarokcsiszoló (flex) mind mind nagy segítség volt, de legtöbbet a kis multifunkciós rezgő csiszolót nyüstöltem.

Beszerzési források:

Itt igazából két fő helyet említenék meg, ahol mindig késéggel álltak a rendelkezésemre ha bármire szükségem volt, sőt jó párszor valóban használható tanácsokat adtak a vásárlás előtt.

Az egyik ilyen az Alvin-plast Kft. a másik pedig a Vizvonal Kft. 

A fa alapanyagokat egyszerű barkácsáruházakban vettem (Baumax, Praktiker) azért, mert a munkámból kifolyólag nem tudtam fatelepről fatelepre járni és órákat tölteni anyagok válogatásával. Tudom, hogy ez lett volna a tuti, de nekem a barkácsboltok estek útba munkából jövet-menet.

Támogatók:

Elsősorban a családom, aki nap mint nap tolerálta a projektet. Nagyon sokat segített a hajóépítők.hu közössége, akik önzetlenül láttak el szakmai tanáccsal bármit is kérdeztem és még akkor is segítettek, amikor szükségem volt hozzávalókra, de azt sehol nem tudtam beszerezni. 

Tervező:

Nem utolsó sorban köszönet illeti ezen hajótípus tervezőjét Radoslaw Werszko-t is, hiszen egy igazán nagyszerű és mutatós hajót szerkesztett. A tervrajz bárki számára elérhető és innen: www.dinghy.pl ingyen letölthető. Számos országban már sokan megépítették ezt a típust és most végre megszületett az első Magyarországi példány is :-) legalábbis én úgy tudom, hogy itthon ez az első.

Köszönet az olvasóknak is, remélem nem untattam őket a hülye hobbimmal és hasznos tapasztalatokat tudtam átadni azoknak akik belevágnak egy ehhez hasonló projektbe.

Így nincs más hátra csak megnézni, hogy úszik-e a vízen...

Festés, fényezés

Szerettem volna megúszni, de a  külső felület és laminálás sem sikerült a legszebbre, így hát marad a kozmetika.

Az építés során próbáltam odafigyelni, hogy a későbbiek folyamán ne kelljen a külső felületet festeni, hanem maradjon meg a fa eredeti erezetmintája és színe. A korábbiakban már ecseteltem, hogy nem sikerült jó minőségű rétegelt lemezt beszereznem és ez nem csak az anyagminőségre értendő, hanem a mintázatra is. Sok helyen találhatók benne megmagyarázhatatlan szürke csíkok és ráadásul a legfelső réteg olyannyira vékony, hogy egy erőteljesebb csiszolás hatására simán előbukkan második réteg, ami természetesen egészen más színű mint az első.

Sokat jártam a megfelelő festék után, de rá kellett jönnöm, hogy a legdrágább festék is hiábavaló, ha nem megfelelő a felület előkészítése. Mivel műgyantára kellett festeni, ezért arra gondoltam, hogy beszélek egy autófényezővel, mert ő majd biztosan tudja a tutit.

Jól sejtettem, kaptam  különböző instrukciókat és ötleteket, de igazán az alapanyag beszerzése okozott nehézséget. A spatula kitt és a szóró kitt beszerzése nem volt egyszerű. Mivel nem kellett nagy mennyiség ezért a netes rendelés a relatív magas szállítási költség miatt nem jöhetett szóba, a legtöbb festékbolt meg hétköznap 8-16-ig van nyitva és ez nekem így munkaidőben gondot okoz.

Végül nagy nehezen találtam egyet üzletet ahol volt spatula kitt, de szóró kittet sehol sem tartanak, mert elmondásuk szerint mindig rájuk szárad :-) 

A műveletre egy egész napot szántam. Reggel 7-kor nekiálltam a csiszolásnak, ami egészen délid tartott. Minden tiszteletem a karosszériásoké és a fényezőké, mert én bizony rühellek csiszolni!

Alapos portalanítás és zsírtalanítás után jöhetett a spatula kitt. Ez is két komponenses mint a műgyanta, tehát nekiálltam kikeverni egy keveset. Gyenge kezdőnek éreztem magam a gyanta után, hiszen ez a kis  adag kitt olyan gyorsan rám kötött, hogy még a spatuláról sem tudtam leszedni rendesen. Úgy kellett lecsiszolnom róla a rákötött darabokat. Rájöttem, hogy sokkal kevesebb edzőt kell hozzákevernem és akkor nem lesz probléma. 

Szép tenyérnyi foltokat kentem az egyenetlen felületekre, majd lehúztam a felesleget és kb. fél óra száradás után jött a csiszolás. Ezt ismételgettem párszor, míg nagyjából sima felületet kaptam és amíg meg nem untam.

Végső portalanítás után jöhetett a festék. Szóró pisztollyal szerettem volna felhordani, de a pisztoly eléggé fröcskölt bárhogy is állítottam rajta és tisztítottam ki, valamint a kompresszorom sem bírta sokáig egy szusszal, így maradt a lakkozóhengeres megoldás. Legalább nem csináltam nagy mocskot a garázsban és a festés is viszonylag egyenletes lett.

Árboc tuning

Számos olyan rész van a hajón ami a jelentős igénybevétel miatt aggodalomra ad okot. Az egyik ilyen az árboc.

A technológia amit választottam egy kipróbált dolog. Számos árboc és evező készült már ezzel a módszerrel, de nekem mégsem sikerült úgy, ahogy elterveztem. Profi célszerszámok és a nehezen beszerezhető csomómentes alapanyagok híján nehéz volt kifogástalan munkát végezni. Több hozzáértő olvasóm is jelezte, hogy szerintük nem eléggé erős a konstrukció. Úgy gondolom adok a szavukra, mert nem szeretnék már az első próbaút alkalmával a család szeme láttára árboctörést szenvedni. 

Több lehetőség is adódott az megerősítésre, de én a legegyszerűbbet és a legolcsóbb megoldást választottam. 

Elég hűvös a tavasz és a garázsban sincs 15 foknál melegebb, így kénytelen voltam felköltözni a konyhába, mert a gyanta csak 20 fok felett térhálósodik rendesen. Igyekeztem mindent megfelelően letakarni és nem összekenni semmit, mert akkor biztos hogy a garázsban alszom a hajó mellett :-)

Először epoxi gyantával átitatott üvegszövet szalaggal tekertem be az árboc alsó részét ahol a legnagyobb az igénybevétel, majd ismét átkentem gyantával, hogy sima felületet kapjak. Miután megköt jöhet a csiszolás és a lakkozás. így gyakorlatilag olyan lesz mint egy üvegszál erősítéses horgászbot.

Remélem így már elég erős lesz és nem kell tovább aggódnom a nagyobb szelek miatt.

Apró kütyük a kormányzáshoz

A kormánymű elkészítésének többször is nekifogtam, de minden alkalommal valami miatt kénytelen voltam változtatnom rajta.

Ugyanúgy mint az árbocot, a kormányszerkezet egyes elemeit is eredetileg alumíniumból írta a terv. Valószínűleg  tervezésnél a vízállóság és a tartósság lehetett a szempont, ezért megpróbáltam otthon valamilyen alapanyagot keresni, amiből elkészíthetném a szükséges alkatrészeket. Sajnos nemigen vagyok ellátva alu lemezekkel, ezért más megoldás után néznem. A kormánylapátot már korábban elkészítettem, csak a nehezéknek szánt ólombetétet hiányzik még belőle.

A kormányszerkezet fartükörhöz való rögzítéséhez és a kormánylapát tartó házhoz lett volna szükségem alumíniumra, de végül is úgy döntöttem, hogy pótolom más hasonlóan tartós anyaggal.

Magát a kormányszerkezet rögzítését egy derékszögben hajlított 3 mm-es lemez adná, de én inkább egy pántot képzeltem el, mert valahogy azt a konstrukciót stabilabbnak ítéltem. A nagy alapanyag böngész közben kezem ügyébe akadt egy régi kiszuperált vízmérték. És az bizony alumíniumból van!

Elő a flexet és már aprítottam is mint Bodri a lábtörlőt...

Szakközépiskolám első osztályos műhelygyakorlati foglalkozása jutott eszembe, miközben a satupadon hajtogattam, fúrtam reszeltem a pántokat... Hát igen! Rég volt és hasznos is volt ezek szerint :-)

A pántok felszerelve:

Esztétikai szempontból és a hátsó ülés miatt kapupánt csavarokat használtam rögzítéshez. Így már a hátsó légkamrába elhelyezett vízhatlan kémlelőnyílás is értelmet nyert, mert ha ez most nincs, akkor az alsó pánt csavarjait bajosan helyeztem volna be. Nem hiába, a hajótervezés is szakma!

A pántokhoz tartozó csapok rögzítő betéteit keményfából készítettem és a forgástengelyt adó csapokat kapupánt csavarokból vágtam le.

A kormányrudat korábban már szintén keményfából elkészítettem és a kormánylapát tartó lemezeket most jobb híján maradék 8-as rétegelt lemezből csináltam. A végén ugyanúgy laminálni fogom, mint a lapátot, így kellően erős lesz és ellenál majd az igénybevételeknek. A kormánylapát tartó lemezeket egy régi előszobafogas csöveiből levágott távtartókkal szereltem össze. Egy ilyen csődarabbal perselyeztem ki a kormánylapát forgáspontját is.

A kormányrúd rögzítése:

Az összeállítás nem volt egyszerű, mert a csapok helyét csak a rendeltetési helyére próbálva lehetett pontosan kimérni és bejelölni. Asztalos szorítóval addig addig ügyeskedtem, míg sikerült bepasszintanom a csapokat a pántokba és még a kormánylapát is elfordulhat a tengelye körül mikor kikötésnél a sekély vízben felhúzom.

Ok, de hogyan teszem vízre?

Eljött a nagy kérdés és most döbbentem rá, hogy ez egy erősen zsebbenyúlós történet lesz.

Amikor még tervezési fázisban tartottam és a különböző hajótípusok tanulmányozásával töltöttem időmet a kérdés csak érintőlegesen foglalkoztatott. Azt tudtam, hogy elsőre olyan hajótípust keresek, ami könnyen szállítható, és az egész család (4 fő) kényelmesen belefér.

Hosszas vajúdás után a kiválasztott típus tanulmányozásakor találtam egy oldalt, ahol egy angol hajóépítő részletes fényképes leírást készített egy ilyen hajó építési fázisairól. Ez nekem nagyon nagy segítséget adott, hiszen eddig csak tervrajzokkal rendelkeztem és építési útmutató híján csupán a saját tapasztalataimra hagyatkozhattam. Annyira megörültem, hogy egyből belevetettem magam a részletekbe és az illusztrációk alapján máris nekiveselkedtem az építésnek. A leírás közepe felé láttam egy fotót, amin a kész hajótestet egy családi autó tetőcsomagtartójára éppen rápróbálják. Nekem már elég bizonyíték volt arra, hogy könnyen szállítható a vízíjármű.

...Csak az első oldalt nem olvastam el tüzetesen :-(

Ott ugyanis az állt, hogy a jóember, aki a leírást készítette 10%-al lekicsinyítette az eredeti terven szereplő méreteket, így a kisebb hajótest persze hogy elfért egy kocsi tetején.

Sebaj gondoltam, majd készítek egy olyan tetőtartót, ami szélesebb mint a kocsi, így az 1,7 m széles hajótest is felfér rá. Az elképzelés egészen addig jónak tűnt, amíg a hajótest el nem készült. Mindennel együtt kb. 100 kg-ot nyom a súlya és valljuk be, hogy az én 50 kg-s párommal ketten egy ekkora hajót nem rakunk fel a tetőre. Más ötlet kell! 

Van egy okos szerkezet, amivel talán egymagam is elboldogulhatnék a kocsira rakással. Ez gyakorlatilag egy összecsukható emelő amit a tetőtartó rúdlaihoz erősítünk és a kocsi mellé srégen letámasztunk. Ennek döntjük neki a hajótestet és mint egy rámpán feltoljuk a csomagtartóra és az emelés közben a szerkezet megtámasztja a hajót. Elmés kis masina volt amit láttam de kétlem, hogy ez egy ekkora hajóra is alkalmazható lenne.

Sajnos bele kell törődnöm a megváltoztathatatlanba: utánfutó lesz, nincs más megoldás.

A hidegebb idő beálltával elkezdtem hát csónakszállítókat nézegetni és eleinte nagyon lelombozott a felhozatal. Amit a netes hirdetésekben találtam az vagy már elkelt, vagy túl nagy, vagy nem forgalomképes (inkább sója-kocsi)

Próbáltam erre szakosodott cégeket is felkeresni, de a méretre gyártásnak az én számomra nagy akadálya az üzembe helyezési költség, ugyanis ez az utánfutó árának az 1/3-át is kiteheti és akkor még nem beszéltem az átírási illetékről és az eredetiség vizsgáról.

kitartóan kerestem tovább a használt utánfutó piacon és végre találtam olyat ami ígéretes lehet. Igaz, hogy ez is nagyobb mint ami nekem kellene, de a konstrukciójából adódóan egycsapásra (akarom mondani egy "flexvágásra") átalakítható. A méret miatt sikerült is alkudnom belőle így hát egy csónakszállító utánfutó boldog tulajdonosa vagyok :-) Nincs már akadály, hogy vízre tegyem az én kis bárkámat!

Az átírási hercehurca terjedelemben szintén kitenne egy külön fejezetet köszönve a vaskalapos bürokráciának, de ezzel azért nem untatnám tovább a nagyérdeműt.