Apró kütyük a kormányzáshoz

A kormánymű elkészítésének többször is nekifogtam, de minden alkalommal valami miatt kénytelen voltam változtatnom rajta.

Ugyanúgy mint az árbocot, a kormányszerkezet egyes elemeit is eredetileg alumíniumból írta a terv. Valószínűleg  tervezésnél a vízállóság és a tartósság lehetett a szempont, ezért megpróbáltam otthon valamilyen alapanyagot keresni, amiből elkészíthetném a szükséges alkatrészeket. Sajnos nemigen vagyok ellátva alu lemezekkel, ezért más megoldás után néznem. A kormánylapátot már korábban elkészítettem, csak a nehezéknek szánt ólombetétet hiányzik még belőle.

A kormányszerkezet fartükörhöz való rögzítéséhez és a kormánylapát tartó házhoz lett volna szükségem alumíniumra, de végül is úgy döntöttem, hogy pótolom más hasonlóan tartós anyaggal.

Magát a kormányszerkezet rögzítését egy derékszögben hajlított 3 mm-es lemez adná, de én inkább egy pántot képzeltem el, mert valahogy azt a konstrukciót stabilabbnak ítéltem. A nagy alapanyag böngész közben kezem ügyébe akadt egy régi kiszuperált vízmérték. És az bizony alumíniumból van!

Elő a flexet és már aprítottam is mint Bodri a lábtörlőt...

Szakközépiskolám első osztályos műhelygyakorlati foglalkozása jutott eszembe, miközben a satupadon hajtogattam, fúrtam reszeltem a pántokat... Hát igen! Rég volt és hasznos is volt ezek szerint :-)

A pántok felszerelve:

Esztétikai szempontból és a hátsó ülés miatt kapupánt csavarokat használtam rögzítéshez. Így már a hátsó légkamrába elhelyezett vízhatlan kémlelőnyílás is értelmet nyert, mert ha ez most nincs, akkor az alsó pánt csavarjait bajosan helyeztem volna be. Nem hiába, a hajótervezés is szakma!

A pántokhoz tartozó csapok rögzítő betéteit keményfából készítettem és a forgástengelyt adó csapokat kapupánt csavarokból vágtam le.

A kormányrudat korábban már szintén keményfából elkészítettem és a kormánylapát tartó lemezeket most jobb híján maradék 8-as rétegelt lemezből csináltam. A végén ugyanúgy laminálni fogom, mint a lapátot, így kellően erős lesz és ellenál majd az igénybevételeknek. A kormánylapát tartó lemezeket egy régi előszobafogas csöveiből levágott távtartókkal szereltem össze. Egy ilyen csődarabbal perselyeztem ki a kormánylapát forgáspontját is.

A kormányrúd rögzítése:

Az összeállítás nem volt egyszerű, mert a csapok helyét csak a rendeltetési helyére próbálva lehetett pontosan kimérni és bejelölni. Asztalos szorítóval addig addig ügyeskedtem, míg sikerült bepasszintanom a csapokat a pántokba és még a kormánylapát is elfordulhat a tengelye körül mikor kikötésnél a sekély vízben felhúzom.

Ok, de hogyan teszem vízre?

Eljött a nagy kérdés és most döbbentem rá, hogy ez egy erősen zsebbenyúlós történet lesz.

Amikor még tervezési fázisban tartottam és a különböző hajótípusok tanulmányozásával töltöttem időmet a kérdés csak érintőlegesen foglalkoztatott. Azt tudtam, hogy elsőre olyan hajótípust keresek, ami könnyen szállítható, és az egész család (4 fő) kényelmesen belefér.

Hosszas vajúdás után a kiválasztott típus tanulmányozásakor találtam egy oldalt, ahol egy angol hajóépítő részletes fényképes leírást készített egy ilyen hajó építési fázisairól. Ez nekem nagyon nagy segítséget adott, hiszen eddig csak tervrajzokkal rendelkeztem és építési útmutató híján csupán a saját tapasztalataimra hagyatkozhattam. Annyira megörültem, hogy egyből belevetettem magam a részletekbe és az illusztrációk alapján máris nekiveselkedtem az építésnek. A leírás közepe felé láttam egy fotót, amin a kész hajótestet egy családi autó tetőcsomagtartójára éppen rápróbálják. Nekem már elég bizonyíték volt arra, hogy könnyen szállítható a vízíjármű.

...Csak az első oldalt nem olvastam el tüzetesen :-(

Ott ugyanis az állt, hogy a jóember, aki a leírást készítette 10%-al lekicsinyítette az eredeti terven szereplő méreteket, így a kisebb hajótest persze hogy elfért egy kocsi tetején.

Sebaj gondoltam, majd készítek egy olyan tetőtartót, ami szélesebb mint a kocsi, így az 1,7 m széles hajótest is felfér rá. Az elképzelés egészen addig jónak tűnt, amíg a hajótest el nem készült. Mindennel együtt kb. 100 kg-ot nyom a súlya és valljuk be, hogy az én 50 kg-s párommal ketten egy ekkora hajót nem rakunk fel a tetőre. Más ötlet kell! 

Van egy okos szerkezet, amivel talán egymagam is elboldogulhatnék a kocsira rakással. Ez gyakorlatilag egy összecsukható emelő amit a tetőtartó rúdlaihoz erősítünk és a kocsi mellé srégen letámasztunk. Ennek döntjük neki a hajótestet és mint egy rámpán feltoljuk a csomagtartóra és az emelés közben a szerkezet megtámasztja a hajót. Elmés kis masina volt amit láttam de kétlem, hogy ez egy ekkora hajóra is alkalmazható lenne.

Sajnos bele kell törődnöm a megváltoztathatatlanba: utánfutó lesz, nincs más megoldás.

A hidegebb idő beálltával elkezdtem hát csónakszállítókat nézegetni és eleinte nagyon lelombozott a felhozatal. Amit a netes hirdetésekben találtam az vagy már elkelt, vagy túl nagy, vagy nem forgalomképes (inkább sója-kocsi)

Próbáltam erre szakosodott cégeket is felkeresni, de a méretre gyártásnak az én számomra nagy akadálya az üzembe helyezési költség, ugyanis ez az utánfutó árának az 1/3-át is kiteheti és akkor még nem beszéltem az átírási illetékről és az eredetiség vizsgáról.

kitartóan kerestem tovább a használt utánfutó piacon és végre találtam olyat ami ígéretes lehet. Igaz, hogy ez is nagyobb mint ami nekem kellene, de a konstrukciójából adódóan egycsapásra (akarom mondani egy "flexvágásra") átalakítható. A méret miatt sikerült is alkudnom belőle így hát egy csónakszállító utánfutó boldog tulajdonosa vagyok :-) Nincs már akadály, hogy vízre tegyem az én kis bárkámat!

Az átírási hercehurca terjedelemben szintén kitenne egy külön fejezetet köszönve a vaskalapos bürokráciának, de ezzel azért nem untatnám tovább a nagyérdeműt.