Kormánylapát és uszony

A hajó két fontos elemét elkészítettem addig, amíg az ideiglenes anyaghiány hátráltatja a hajótest továbbépítését.

Azon tanakodtam, hogy mi lenne a legjobb anyag az uszony és kormánylapát céljára. Vannak akik ezt is rétegelt lemezből készítik, viszont akkor legalább két 10 mm-es réteget kell ahhoz összeragasztani, én pedig erre sajnálnám a drága epoxit. Körülnéztem tehát otthon mi az, ami alkalmas lehet erre a célra. Nem kellett sokat kutatnom és rátaláltam a tökéletes anyagra: kormánylapát tekintetében az építkezésből megmaradt hajópadló darabok tűntek a legjobb választásnak, az uszonnyal viszont bajba voltam. a 24 mm-es hajópadló anyag túl vastag ahhoz, mert gyalulás nélkül nem fért volna bele a már elkészített swert szekrénybe. :-( A kazánházban az elfekvő cuccaim között viszont ráleltem a TV szekrény egyik kivehető polcára, ami feleslegessé vált akkor, mikor a karácsonyra kapott hifim nem fért bele. Isten áldja az Ikeát! :-) Csupán csak annyi volt a bibi, hogy nem tette ki az uszony teljes hosszát, de sebaj, mert a ragasztással sikerült megtoldani.

A kormánylapát széleségét négy hajópadló darab adta ki, így ezeket a csapolások mentén össze kellett ragasztanom vigyázva arra, hogy el ne csavarodjon. Emiatt kénytelen voltam spanifer és szorító kombinációját bevetni a kívánt cél érdekében.

Ugyan ezt a technikát alkalmaztam az uszony hosszanti megtoldásához is.

A kifolyt ragasztó eltávolítása és a durva csiszolás után berajzoltam, majd kivágtam a kívánt formát. Gyalugéppel és rezgő csiszolóval áramvonalassá tettem, hogy a vízben kevesebb ellenállást tanúsítson.

Ahhoz, hogy az uszonyt a felhajtóérő ne tolja vissza muszáj némi nehezéket beépíteni. Ez ugyan nem helyettesíti a tőke sújt, de azt mondják, hogy a kicsi is számít valamit a stabilitásban.






Az uszony alsó felére fúrtam egy 100 mm átmérőjű lyukat, és belűről sugár irányban csavarokat helyeztem el. Ezekhez köt hozzá a nehezéknek szánt ólom, amivel kiöntöm

A kiöntéshez gázégőt használtam. Olyat, amivel a rézcsöveket is forrasszá a fűtésszerelők. lehet jobb lett volna egyben felolvasztani az ólmot edényben, de nem mertem erre semelyik konyhai lábasunkat befogni és a konyhát sem akartam összeólmozni. Tehát egyfajta csöpögtetős módszert alkalmazva szép lassan feltöltöttem a lyukat, majd a felesleget reszelővel eltávolítottam.

Ezután az uszonyt és a kormánylapátot is lamináltam üvegszövettel az igénybevétel miatt

Bár csak már hasítanák a vizet valahol...

Az arányok érzékeltetése miatt készítettem egy fotót a hajótestről a legénységem egyik tagjával ;-)

Oldalmerevítők és Tat

A hajó hátuljának és a merevítők beragasztásával már igazán stabil lett a hajótest. Úgy terveztem, hogy szélcsendben motor segítségével fogok vele közlekedni, nem mintha az evezéssel bajom lenne, de ha már hajónak hívom, akkor legyen motorja is :-)

A tatját úgy kellett megerősítenem, hogy egy motort is elbírjon és a keletkező erők ne csavarják el a hátulját. Ehhez a hátfalhoz ragasztottam két réteg 10 mm-es lemezt plusz egy 20 mm vastag merevítő lécet is hozzá passzintottam.

így kialakult egy kis box a hátuljában, itt majd el tudom helyezni az akkumulátorokat a motorhoz.

Miután megragadtak a lemezek beragasztottam a helyére a Tattot. 

Az oldalmerevítők 40X20 as lécekből vannak és mivel nem tudtam szorítót alkalmazni ezért csavarral húzattam oda őket. Egyenlőre még nem érezni, hogy nagyon merevítené az oldalát, viszont ha megkapja a szegélyeket, akkor már kelően merev lesz. 

Menet közben kialakítottam az oldalülések alátámasztását is. Ezekhez szorítóval és csavarral is rögzítettem a ragasztáskor.

A hátsó ülés alátámasztására íves lécet kellett készítenem, ezt úgy oldottam meg, hogy 2 db 40X10-es profilú lécet ragasztottam össze miközben egy sebtiben összedobott készülékben meghajlítottam. Amikor megszárad, akkor így fog maradni, legalábbis remélem ;-)

Jelenleg itt tartok:

Hajótest kialakítása

Kialakult a hajótest végső formája! Ránézésre sem lesz kicsi, azt hiszem lesz hely az egész családnak :-)

Nem volt egyszerű mutatvány a fenék és oldal lemezek összepasszintása, de megérte a fáradságot, mert szerintem egész szép formát öltött a hajó.

Az előző kompozit hajómnál alkalmazott technológia helyett egy kicsit újítottam a palánkolási eljáráson. A hagyományos "stitch and glue" eljárást egy kicsit újragondolva megpróbáltam a lehető legjobban eltüntethetőre alakítani az összekapcsolási helyeket. Ehhez vékony drótot, és kis átmérőjű fúrót használtam és az volt a célom, hogy még az összeeresztések üvegszálazása előtt teljesen eltávolítsam a varratokat.

Miközben elkezdtem a panelek összekapcsolását törekedtem arra, hogy kellő rés maradjon a két lemez között ahhoz, hogy a ragasztót be tudjam juttatni. Ez többé-kevésbé sikerült is, csak ott okozott gondot, ahol a két lemez egymáshoz képest hegyesebb szögben állt.

Sajnos az éjszakai műszaknak van egy nagy hátránya: Ha nem vagy elég kipihent, akkor nem szabad pontos méréseket és számításokat végezni. Na nekem így sikerült elszabnom a hajó alját egy cm-el :-(

A bal oldal a középvonaltól mérve keskenyebb lett min a jobb oldal, de sebaj, mert az epoxi ápol és eltakar. Azért egy keskeny csíkot így is be kellett még a résbe vágni.

Miután sikerült összefűzni a lemezeket jött a ragasztás művelete. Jó sűrű anyagot kevertem és ezzel próbáltam kitölteni a réseket. Ahol nem voltak hézagok, ott a szegletekbe nyomtam be kellő mennyiséget. Próbáltam úgy ügyeskedni, hogy ne kelljen sokat csiszolni a kifolyt ragasztót. Másnap már bátran eltávolíthattam a varratokat, így az üvegszálazáskor nem lesz semmi csúfság, ami átüt majd a ragasztáson.

Összességében jól sikerült az újítás, csak egy-két apró ragasztó folyást kell majd lecsiszolnom.

A belső merevítők, swert szekrény

Az ünnepek alatt nemigen foglalkoztam a kicsikével, de most újult erővel vetettem bele magam az építésbe. Esténként pár órákat tudok csak rászánni, ezért erősen gondolkodom, hogy a "Luca széke" nevet fogom adni neki. :-)

A hosszanti merevítő beragasztása nem volt kis feladat. Eleve két darabból kellett a 4 méteres lécet összeragasztanom, és utána úgy meghajlítva ráragasztani az íves fenéklemezre, hogy a toldásnál ne repedjen meg a léc. Erre szorítót használtam és nehezéknek a jó bevált térköveket. A szorítót csak az uszony nyílásnál tudtam alkalmazni, a többi helyen csak a nehezékek jöhettek szóba. Sajnos egy kicsit kevésnek bizonyult a súly, így a hajó alja kevésbé lett íves, mint ahogy szerettem volna. Sebaj, remélem az oldallemezek felerősítésével alakul még a fenéklemez íve. Menet közben a belső merevítőket is kiszabtam, már csak arra várnak, hogy ráerősítsem a fenéklemezre. Már az orr részt is sikerült kifaragnom és beragasztanom a helyére. Ehhez lesznek odacsavarozva az oldallemezek egy kis ragasztó kiséretében.

A swert szekrénynél már a belső részeket előre le kellett kezelnem epoxival, mert később már nem lehet hozzáférni. Szerettem volna üvegpaplannal is kibélelni, de azt még nem szereztem be. Úgy döntöttem tehát, hogy csak a szekrény alsó és felső rését borítom be 5 cm-es üvegcsíkkal (az még maradt az elöző hajóból) valamint a két oldalsó lécet, hiszen igazából csak ezekhez fog nekinyomódni az uszony menet közben és így kevésbé fogja koptatni belűről a szekrényt.

A swertszekrény beragasztásánál nagyon oda kell figyelni a tömítésre, hiszen ha hézag támad a ragasztáson, akkor be fog szivárogni a víz, és az eléggé kellemetlen. Bekevertem tehát ipari mennyiségű ragasztót és jól bekentem az illesztés környékét. Inkább csiszolok egy kicsivel többet, mit később szentségeljek a tó közepén vízmerés közben.

Jelenleg itt tartok:

Hajótest elemeinek kiszabása

Első lépésként az összeragasztott lapokból a hajótest fenekét szabtam ki. Egy csöppet nehezen mocorogtam az 5 méter hosszú nyeklő-nyakló lemezzel a garázsban, de nagy nehezen ráügyeskedtem az állványra. A középső tartóknál meg kellett támasztani a lemezt, mert nagyon belógott. 

A fenéklemezről nem készítettem papír sablont, hanem a jól bevált szöges csipeszes megoldással szerkesztettem ki az íveket.Óvatosan haladva kifűrészeltem a fenéklemezt, viszont itt nagyon fontos a pontos vágás. Inkább lassan, de megfontoltan kell haladni, mert később a panelek összeillesztésekor nagy hézagok keletkezhetnek, és akkor a drága ragasztóval kell operálni, hogy esztétikus illesztést alakítsunk ki.

A többi elem kiszabása az előre elkészített sablonok alapján már gyerekjáték volt.
Íme :-)

Ezzel a sablonos módszerrel sikerült úgy kiosztanom a vágási mintákat, hogy egy teljes tábla rétegelt lemezt megspóroltam. Eddig tehát az fenéklemezhez és a merevítőkhöz 2 db 8mm-es, az alsó lemezekhez és az oldal lemezhez 2db 6mm-es táblát használtam el. A tathoz, ülésekhez, és az egyéb kiegészítőkhöz durván még egy tábla el fog menni, de az is lehet, hogy amit tudok, azt a maradékból hozom össze.

Első lépések

Az első és legfontosabb lépés, hogy legyen egy olyan hely, ahol egy ekkora hajó össze tudok rakni. Kellett készítenem tehát egy állványt, ami elbírja a hajót, és kellően stabil és méretpontos, hiszen a lemezek összeillesztése precíz művelet, és ha a lemezek deformálódnak eközben, akkor az egész hajótest csálé lesz.

Kiválasztottam a garázsban azt a helyet, ahol a leginkább nincs útban , és körül tudom járni. Őszintén szólva gondolkodom azon is, hogy kerekeket szerelek az állványra, így jobb idő esetén akár az udvaron is dolgozhatok rajta.

Következő nagy művelet a lemezek összeragasztása volt. Minden tábla 1250X2500 méretű, ezért a 4 méteres hajótesthez hosszában össze kellett ragasztanom a táblákat, amiből kivághatom az alkatrészeket.
Ehhez a lemezek szélét ferdére kellett gyalulnom, viszont az nem egy egyszerű művelet. Több megoldást is láttam a neten, és készítettem is egy készüléket, amivel a gyalulást könnyen és precízen elvégezhetem.
Sajna amilyen jól elgondoltam, és megvalósítottam a szerkezetet, olyanyira lett használhatatlan :-( Azt hiszem nem a megoldással volt a baj, hanem a gyalum minőségével. Egy óra kitartó nyígatás után sem haladtam fél mm-nél többet. Nem maradt hát más hátra csak a jó öreg ráspoly, meg a nyers paraszti erő. Nem egy leányálom a kézi reszelgetés, de legalább nem csinál akkora mocskot, nem hangos (szomszédkímélés) és testmozgásnak sem utolsó. Persze arra figyelni kell, hogy szép szabályos sima felületet készítsünk elő a ragasztáshoz.

Nem kevés estémbe került a lemezek reszelgetése, de megérte. Így már jobban tisztelem azokat a régi mestereket, akik elektromos gépek nélkül olyan hajókat dobtak össze, hogy szem nem maradt szárazon. A ragasztáshoz a gyantát és az adalékokat az Alvin-Plast-nál szereztem be. Nem a leg olcsóbbak, de van minden, amire a hajóhoz szükség lehet. SR 5550 /SD 5503 gyantarendszert Treecell és Wood Fill töltőanyagokat használva kevertem ki a ragasztót, amit kimondottan fa anyagok ragasztására ajálanak. A garázsban már elég hideg volt, de ehhez képest elég jól sikerült a ragasztás.

Osztok, szorzok

Elindult a nagy számolgatás. Az első dolog amit a tervrajzokból ki kellett derítenem, hogy mennyibe fog ez nekem fájni. Semmiképpen nem akartam a családi kasszát terhelni a saját hóbortommal, ezért pontosan kellett tudnom, hogy milyen anyagokkal és technológiával számolhatok a projekt során. Hála istennek úgy néz ki bele fogok férni a hajóra szánt összegbe, csak amiatt kell aggódnom, hogy el ne szúrjak valamit ami miatt plusz költségekbe kellene vernem magam.

A hajó anyagául a indonéz meranti típusú rétegelt lemezt választottam, mert ez könnyű, viszonylag olcsó, és szép a színe és mintázata. A hajótest lemezei, és a belső merevítői elég sok ívet tartalmaznak, ezért arra gondoltam, hogy szabásmintákat készítek papírból, és ezek alapján fogom kivágni a lemezekből a megfelelő formákat. A vágási tervet a szabásmintákkal egyszerűbben ki tudom rakni, így talán jobban gazdálkodhatok majd az alapanyaggal is.

Az íveket vékony léc, gombostű és ruhacsipesz segítségével rajzoltam meg. Természetesen mielőtt a kedves feleségem hátsón billentett volna azért, hogy az ebédlőasztalt teleszurkálom gombostűvel felvilágosítottam, hogy a papír alatt van egy deszka védelmi célból.

A belső merevítők mintáját spárgás körzős módszerrel kellet kirajzolnom, mert itt elég nagy rádiusszal tervezték a köríveket.

Nagyon sok estét eltöltöttem ezzel a művelettel, de úgy gondolom megérte, mert ezek után már nem kell bajlódni a műhelyben a nagy lemeztáblákon hasalva az alkatrészek kiszerkesztésével.