2012. május 2., szerda

Árboctartó, koszorú- és hablécek

Különös gondot fordítottam az árboctartó kialakítására, hiszen ez a hajó egyik legnagyobb igénybevételnek kitett része.
A tervek szerint keményfából javasolják a kialakítását, így hát ismételten utána kellett néznem valami elfekvő anyagnak a háztartásban. Nem kellett sokat keresgetnem, mert a gyerekeim által lepusztított mászóka padlói megfelelőnek bizonyultak erre a célra és hál istennek nem tüzeltem el mindet a télen. Jóféle akác pallókat hosszas gyalulás után méretre vágtam, és  elkészítettem belőle a két oldalmerevítőt.
Az árboc maga alumínium csőből készül és úgy tervezem, hogy a könnyebb szállítás végett egyszerűen lehajtható lesz.

A két oldalmerevítőt felül átfúrtam. Ez lesz a forgáspont, amin keresztül lehajtom. Alul pedig a fenéklemez közepén végigfutó léchez lesz hozzákötve és egy csappal fogom a felállított árbocrudat alul rögzíteni. Az oldalmerevítőket az első üléshez rögzítettem szintén keményfából készített pántokkal (ez utóbbiakat háromszor kellett elkészítenem, mert a csavarozás alkalmával sikerült elrepeszteni :-( Hiába, ez a tanulópénz). A szerkezet rögzítve van még a fenéklemezhez, az első keresztmerevítőhöz és az üléshez is.



A koszorú- és hablécek feladata a hajó szélének merevítése. Ez adja meg a hajó ívét. 
Egy kedves barátom, aki asztalos elkészítette nekem ezeket a léceket borovi fenyőből. Ez kellően kemény, viszont nem olyan nehéz mint egy keményfa. Először a külső (koszorú) lécet ragasztottam fel, de pár helyen kénytelen voltam csavarral rögzíteni. Esztétikai szempontból besüllyesztettem a csavarokat és fatiplivel zártam le a lyukat. 


Belső peremre előre felragasztottam a távtartókat, amikhez a hablécet rögzítem. A távtartók tovább merevítik a hajó peremét hajlítás szempontjából, hiszen így a szélső szál távolsága nagyobb. Praktikus is, mert bármit oda lehet rögzíteni.
Nem volt egyszerű mutatvány pontosan beszabni a hablécet. Nagyon féltem, hogy el fog törni miközben bepasszintom, de a végén egész jól sikerült.



2012. április 5., csütörtök

Üvegszál erősítés

Megfontoltan haladok az építéssel, de a legfontosabb az, ha vízre teszem a hajót, akkor ne essen szét alattunk.
Önmagában a 6 mm-es rétegelt lemez, ami most a hajótestet alkotja nem olyan erős, hogy minden olyan igénybevételt kibírjon, ami hajót a vízen, vagy azon kívül éri. A vízre tétel, a hullámlökések, a kikötés,  a partra húzás mind olyan igénybevételnek teszi ki a testet, ami jelentősen károsíthatja a fát, emiatt meg kell erősíteni kívül és belül is.

Tervem szerint a lemezek összeillesztését 50 mm-es üvegszövet csíkkal erősítem, majd belűről két réteg epoxival laminálom. Kívülről 200g/m^2-es üvegszövettel borítom és ezt három réteg epoxival kezelem le. Úgy gondolom így már kellőképpen ellenálló lesz az egyéb igénybevételekkel szemben, mivel a fa lemez ekkor már csak egy hordozóréteget alkot és a külső üvegszövet + epoxi réteg adja majd a kemény és ellenálló felületet.

Első lépésként a belső illesztések erősítésével kezdtem. A két lemez találkozásánál a lapokat jól beitattam gyantával, majd óvatosan ráillesztettem az üvegszövet csíkot.


Ecset segítségével belenyomogattam a gyantába, hogy alulról jól átitatódjon, majd a szövet tetejére is kentem hogy sima felületet adjon. Az a lényeg, hogy a szövet teljesen át legyen itatva epoxival, mert csak akkor ad kellő szilárdságot. 

Persze arra is kell ügyelni, hogy túl sok gyantát ne pocsékoljunk el, mert a ferde felületen megfolyik és akkor csúnya lesz,  majd csiszolhatunk naphosszat.

Ezzel a technikával az összes belső élet megerősítem, és amikor már az oldal merevítő lécek is felkerültek át lehet fordítani a testet, hogy a külső illesztésekre is rákerülhessen az üvegszövet csík.

2012. március 21., szerda

Kormánylapát és uszony


A hajó két fontos elemét elkészítettem addig, amíg az ideiglenes anyaghiány hátráltatja a hajótest továbbépítését.

Azon tanakodtam, hogy mi lenne a legjobb anyag az uszony és kormánylapát céljára. Vannak akik ezt is rétegelt lemezből készítik, viszont akkor legalább két 10 mm-es réteget kell ahhoz összeragasztani, én pedig erre sajnálnám a drága epoxit. Körülnéztem tehát otthon mi az, ami alkalmas lehet erre a célra. Nem kellett sokat kutatnom és rátaláltam a tökéletes anyagra: kormánylapát tekintetében az építkezésből megmaradt hajópadló darabok tűntek a legjobb választásnak, az uszonnyal viszont bajba voltam. a 24 mm-es hajópadló anyag túl vastag ahhoz, mert gyalulás nélkül nem fért volna bele a már elkészített swert szekrénybe. :-( A kazánházban az elfekvő cuccaim között viszont ráleltem a TV szekrény egyik kivehető polcára, ami feleslegessé vált akkor, mikor a karácsonyra kapott hifim nem fért bele. Isten áldja az Ikeát! :-) Csupán csak annyi volt a bibi, hogy nem tette ki az uszony teljes hosszát, de sebaj, mert a ragasztással sikerült megtoldani.



A kormánylapát széleségét négy hajópadló darab adta ki, így ezeket a csapolások mentén össze kellett ragasztanom vigyázva arra, hogy el ne csavarodjon. Emiatt kénytelen voltam spanifer és szorító kombinációját bevetni a kívánt cél érdekében.




Ugyan ezt a technikát alkalmaztam az uszony hosszanti megtoldásához is.
A kifolyt ragasztó eltávolítása és a durva csiszolás után berajzoltam, majd kivágtam a kívánt formát. Gyalugéppel és rezgő csiszolóval áramvonalassá tettem, hogy a vízben kevesebb ellenállást tanúsítson.

Ahhoz, hogy az uszonyt a felhajtóérő ne tolja vissza muszáj némi nehezéket beépíteni. Ez ugyan nem helyettesíti a tőke sújt, de azt mondják, hogy a kicsi is számít valamit a stabilitásban.






Az uszony alsó felére fúrtam egy 100 mm átmérőjű lyukat, és belűről sugár irányban csavarokat helyeztem el. Ezekhez köt hozzá a nehezéknek szánt ólom, amivel kiöntöm















A kiöntéshez gázégőt használtam. Olyat, amivel a rézcsöveket is forrasszá a fűtésszerelők. lehet jobb lett volna egyben felolvasztani az ólmot edényben, de nem mertem erre semelyik konyhai lábasunkat befogni és a konyhát sem akartam összeólmozni. Tehát egyfajta csöpögtetős módszert alkalmazva szép lassan feltöltöttem a lyukat, majd a felesleget reszelővel eltávolítottam.


Ezután az uszonyt és a kormánylapátot is lamináltam üvegszövettel az igénybevétel miatt



Bár csak már hasítanák a vizet valahol...
Az arányok érzékeltetése miatt készítettem egy fotót a hajótestről a legénységem egyik tagjával ;-)

2012. február 26., vasárnap

Oldalmerevítők és Tat


A hajó hátuljának és a merevítők beragasztásával már igazán stabil lett a hajótest. Úgy terveztem, hogy szélcsendben motor segítségével fogok vele közlekedni, nem mintha az evezéssel bajom lenne, de ha már hajónak hívom, akkor legyen motorja is :-)




A tatját úgy kellett megerősítenem, hogy egy motort is elbírjon és a keletkező erők ne csavarják el a hátulját. Ehhez a hátfalhoz ragasztottam két réteg 10 mm-es lemezt plusz egy 20 mm vastag merevítő lécet is hozzá passzintottam.
így kialakult egy kis box a hátuljában, itt majd el tudom helyezni az akkumulátorokat a motorhoz.
Miután megragadtak a lemezek beragasztottam a helyére a Tattot. 



Az oldalmerevítők 40X20 as lécekből vannak és mivel nem tudtam szorítót alkalmazni ezért csavarral húzattam oda őket. Egyenlőre még nem érezni, hogy nagyon merevítené az oldalát, viszont ha megkapja a szegélyeket, akkor már kelően merev lesz. 

Menet közben kialakítottam az oldalülések alátámasztását is. Ezekhez szorítóval és csavarral is rögzítettem a ragasztáskor.



A hátsó ülés alátámasztására íves lécet kellett készítenem, ezt úgy oldottam meg, hogy 2 db 40X10-es profilú lécet ragasztottam össze miközben egy sebtiben összedobott készülékben meghajlítottam. Amikor megszárad, akkor így fog maradni, legalábbis remélem ;-)
Jelenleg itt tartok:

2012. február 11., szombat

Hajótest kialakítása

Kialakult a hajótest végső formája! Ránézésre sem lesz kicsi, azt hiszem lesz hely az egész családnak :-)
Nem volt egyszerű mutatvány a fenék és oldal lemezek összepasszintása, de megérte a fáradságot, mert szerintem egész szép formát öltött a hajó.
Az előző kompozit hajómnál alkalmazott technológia helyett egy kicsit újítottam a palánkolási eljáráson. A hagyományos "stitch and glue" eljárást egy kicsit újragondolva megpróbáltam a lehető legjobban eltüntethetőre alakítani az összekapcsolási helyeket. Ehhez vékony drótot, és kis átmérőjű fúrót használtam és az volt a célom, hogy még az összeeresztések üvegszálazása előtt teljesen eltávolítsam a varratokat.
Miközben elkezdtem a panelek összekapcsolását törekedtem arra, hogy kellő rés maradjon a két lemez között ahhoz, hogy a ragasztót be tudjam juttatni. Ez többé-kevésbé sikerült is, csak ott okozott gondot, ahol a két lemez egymáshoz képest hegyesebb szögben állt.

Sajnos az éjszakai műszaknak van egy nagy hátránya: Ha nem vagy elég kipihent, akkor nem szabad pontos méréseket és számításokat végezni. Na nekem így sikerült elszabnom a hajó alját egy cm-el :-(
A bal oldal a középvonaltól mérve keskenyebb lett min a jobb oldal, de sebaj, mert az epoxi ápol és eltakar. Azért egy keskeny csíkot így is be kellett még a résbe vágni.

Miután sikerült összefűzni a lemezeket jött a ragasztás művelete. Jó sűrű anyagot kevertem és ezzel próbáltam kitölteni a réseket. Ahol nem voltak hézagok, ott a szegletekbe nyomtam be kellő mennyiséget. Próbáltam úgy ügyeskedni, hogy ne kelljen sokat csiszolni a kifolyt ragasztót. Másnap már bátran eltávolíthattam a varratokat, így az üvegszálazáskor nem lesz semmi csúfság, ami átüt majd a ragasztáson.


Összességében jól sikerült az újítás, csak egy-két apró ragasztó folyást kell majd lecsiszolnom.

2012. január 14., szombat

A belső merevítők, swert szekrény


Az ünnepek alatt nemigen foglalkoztam a kicsikével, de most újult erővel vetettem bele magam az építésbe. Esténként pár órákat tudok csak rászánni, ezért erősen gondolkodom, hogy a "Luca széke" nevet fogom adni neki. :-)

A hosszanti merevítő beragasztása nem volt kis feladat. Eleve két darabból kellett a 4 méteres lécet összeragasztanom, és utána úgy meghajlítva ráragasztani az íves fenéklemezre, hogy a toldásnál ne repedjen meg a léc. Erre szorítót használtam és nehezéknek a jó bevált térköveket. A szorítót csak az uszony nyílásnál tudtam alkalmazni, a többi helyen csak a nehezékek jöhettek szóba. Sajnos egy kicsit kevésnek bizonyult a súly, így a hajó alja kevésbé lett íves, mint ahogy szerettem volna. Sebaj, remélem az oldallemezek felerősítésével alakul még a fenéklemez íve. Menet közben a belső merevítőket is kiszabtam, már csak arra várnak, hogy ráerősítsem a fenéklemezre. Már az orr részt is sikerült kifaragnom és beragasztanom a helyére. Ehhez lesznek odacsavarozva az oldallemezek egy kis ragasztó kiséretében.



A swert szekrénynél már a belső részeket előre le kellett kezelnem epoxival, mert később már nem lehet hozzáférni. Szerettem volna üvegpaplannal is kibélelni, de azt még nem szereztem be. Úgy döntöttem tehát, hogy csak a szekrény alsó és felső rését borítom be 5 cm-es üvegcsíkkal (az még maradt az elöző hajóból) valamint a két oldalsó lécet, hiszen igazából csak ezekhez fog nekinyomódni az uszony menet közben és így kevésbé fogja koptatni belűről a szekrényt.
A swertszekrény beragasztásánál nagyon oda kell figyelni a tömítésre, hiszen ha hézag támad a ragasztáson, akkor be fog szivárogni a víz, és az eléggé kellemetlen. Bekevertem tehát ipari mennyiségű ragasztót és jól bekentem az illesztés környékét. Inkább csiszolok egy kicsivel többet, mit később szentségeljek a tó közepén vízmerés közben.

Jelenleg itt tartok:

2011. november 5., szombat

Hajótest elemeinek kiszabása

Első lépésként az összeragasztott lapokból a hajótest fenekét szabtam ki. Egy csöppet nehezen mocorogtam az 5 méter hosszú nyeklő-nyakló lemezzel a garázsban, de nagy nehezen ráügyeskedtem az állványra. A középső tartóknál meg kellett támasztani a lemezt, mert nagyon belógott. 
A fenéklemezről nem készítettem papír sablont, hanem a jól bevált szöges csipeszes megoldással szerkesztettem ki az íveket.Óvatosan haladva kifűrészeltem a fenéklemezt, viszont itt nagyon fontos a pontos vágás. Inkább lassan, de megfontoltan kell haladni, mert később a panelek összeillesztésekor nagy hézagok keletkezhetnek, és akkor a drága ragasztóval kell operálni, hogy esztétikus illesztést alakítsunk ki.

A többi elem kiszabása az előre elkészített sablonok alapján már gyerekjáték volt.
Íme :-)


Ezzel a sablonos módszerrel sikerült úgy kiosztanom a vágási mintákat, hogy egy teljes tábla rétegelt lemezt megspóroltam. Eddig tehát az fenéklemezhez és a merevítőkhöz 2 db 8mm-es, az alsó lemezekhez és az oldal lemezhez 2db 6mm-es táblát használtam el. A tathoz, ülésekhez, és az egyéb kiegészítőkhöz durván még egy tábla el fog menni, de az is lehet, hogy amit tudok, azt a maradékból hozom össze.