Hajótest előkészítése laminálásra

A nyári meleg a legalkalmasabb erre a feladatra és én ezt most ki is használom! Régóta készülök arra az alkalomra, amikor a külső vízálló réteget megkapja a hajó. Ez egy kényes pontja az építésnek egyrészt azért, mert egyszerre kell homogén és esztétikus bevonatot képezni, másrészt meg a szilárdságnöveléssel is muszáj foglalkozni. A folyamat összetettsége miatt úgy döntöttem, hogy erre egy egész napot rászánok.

A hétvége nyár lévén tabu, ezért egy jól irányzott szabadsággal készültem erre a műveletre. Reggel nekiálltam és átfordítottam a hajótestet ...hát nagyom nem volt őszinte a mosolyom utána. A lényeg, hogy túl vagyok rajta és kezdődhet a felület előkészítés.

Első és legfontosabb feladat a ragasztást segítő rögzítőcsavarok eltávolítása és a visszamaradt lyukak, valamint az illesztési hézagok kitöltése sűrű ragasztóanyaggal. Azt terveztem, hogy meghagyom a rétegelt lemez eredeti színét kívül is, ezért a felületi hibákat el kell tüntetnem valahogy és erre a célra a maradék lemez felületéről lecsiszolt finom port volt a legalkalmasabb. Ezt kevertem hozzá a ragasztóhoz színezékként. Az előző bejegyzésekben már említettem, hogy mennyire utálok csiszolni. Ne tudd meg, hogy mennyit kell bőgetni a csiszolót pár grammnyi por miatt!

A lényeg, hogy a sötétbarna tutyi egész jól fog passzolni a laminált hajó színével (legalább is remélem)

Arra azért nem számítottam, hogy szinte az egész napot elvette a felületkezelés és a rések kitöltése. A legnagyobb fazékidejű térhálósítót kevertem a ragasztóhoz, de még így is sokat kellett várni a teljes kötésre. Ezek után még a felesleget le is kell csiszolni és ez sem lesz villám művelet. A ragasztó száradási időt az árboc anyagának előkészítésével töltöttem, ami a következő bejegyzésben lesz majd  olvasható :-)

Belső felületkezelés

Végre eljutottam oda hogy már a végső  felületkezeléssel foglalkozhatok! Persze ez csak a belső térre igaz. 

Szép dolog fával való munka és eddig nem is volt vele különösebb bajom, sőt amikor esténként lemegyek a garázsba a hajón barkácsolni akkor az teljesen kikapcsol és a minden napos számítógép előtti agyalás után kimondottan üdítőleg hat a kétkezi munka.

Na de a csiszolás...

Kevés dolog van amit jobban utálok ennél, viszont ha az ember sajnálja rá az időt és ezt a műveletet elnagyolja, akkor jobb ha bele se fog a hajóépítésbe. 

A napokban volt alkalmam részt venni az I. Magyarországi Amatőr Hajóépítő Találkozón és találkozhattam ott olyan emberekkel aki hasonló megszállottsággal rendelkeznek mint én és láttam olyan szép és igényes munkákat, ami arra inspirált hogy fordítsak több időt és figyelmet a végső felület kialakítására.

Szóval a helyzet az, hogy már hetek óta csak csiszolok és csiszolok és csiszolok. Ez a bejegyzés tehát nem a látványos változásokról és a különböző munkafázisok taglalásáról szól, hanem az izzadságról.

Elég sokat gondolkodtam azon, hogy célszerű-e a hajó belsejét is epoxival kezelnem, vagy inkább csak hagyományosan lakkozzam belűről. Sajnos amikor a hajótest alapanyagául szolgáló rétegelt lemezt vásároltam nem a legjobb minőségű agyagot sikerült kifognom, ezért mindenképpen szükségszerű a további felületerősítés. Ezt az erősítés a külső üvegszövet fogja megadni. A lemezek rajzolata sem a legszebb, de fa, és nem szeretném lefesteni sem kívülről, sem belűről. Pont az a szép a fában, hogy természetes és ezért minden darabja egyedi.

A hajó belső felülete eléggé bonyolult (mármint a külsőhöz képest), ráadásul az ülések, bordák és merevítők miatt eléggé tagolt. Ha epoxit használok a felületkezelésre, akkor számolnom kell azzal, hogy a ritkán ideális körülmények miatt (20 C körüli hőmérséklet, alacsony páratartalom) nehéz lesz dolgoznom vele, ráadásul tapasztalatom szerint ez a nyamvadt anyag nem akkor folyik meg ami után felkentem, hanem amikor kezd megkötni. Ha viszont már megfolyt és megkötött ember legyen a talpán aki lecsiszolja. Persze van erre is megfelelő célszerszám, de véletlenül sem ott folyik meg ahol hozzáférnél vele :-(

A lakkozás szintén óvatosságot igényel. Tagolt felületen ez is hamar megfolyik, viszont ha szórópisztollyal operál az ember, akkor ezt valamelyest meg lehet úszni. Itt sajnos nem működik az epoxinál használható wet-on-wet módszer, ezért a rétegek között ki kell várni az előírt száradási időt ami általában 24 óra és csiszolás után felhordani a következőt. Ahhoz hogy szép felületet kapjunk legalább 3-5 rétegben kell gondolkodnunk szórás esetén.

Mindezeket összevetve én a lakkozás mellett döntöttem a belső felületet tekintve, úgyhogy a rétegek között még több csiszolás vár rám, de az eredmény remélem kárpótolni fog!

Oldalsó ülések

A fát meghajlítani nem nehéz, de hogy úgy is maradjon az már kihívást jelent, legalábbis nekem!

Most egy kicsit belsőépítészkedtem, mert kell hogy a hajó komfortos is legyen ha majd egyszer elkészül. Vettem a bátorságot hát és nekiálltam az oldalsó ülések legyártásának. A hagyományos hajótest forma miatt sajnos olyan üléseket kellett készítenem ami íves formájú, viszont nem akartam egyszerűen kivágni ezt is lemezből, és így letudni a dolgot. Az eredeti tervek szerint is hajlított lécekből vannak összerakva ezek az ülések és mi tagadás jobban is néznek ki, mintha minden padot egységesen lemezből csináltam volna.

Itt jött a kérdés: miként hajlítom meg a léceket olyan pontosan, hogy lekövessék a hajótest oldalát, és úgy is maradjanak hajlítás után? Persze a rajzon ott volt, hogy több darabból kell összeragasztani úgy, hogy közben hajlított állapotban vannak a lécek, de nem is ezzel volt a problémám. Mivel oldom meg azt hogy a ragasztó kötéséig méretpontosan hajlított állapotban maradjanak?

Irány ismét a sufni és nézzünk valamit, ami használható erre! 

...és Bingó! A konyhafelújítás után visszamaradt munkalap darab pillanatok alatt alakult át lelki szemeim előtt tökéletes hajlítópaddá. Néhány forgácslap csavar és kész is volt a készülék, ráadásul akkora lett, hogy kapásból négy hajlított bordaelemet is el tudtam rajta készíteni.

Azzal számoltam, hogy a fa rugalmasságából adódóan a hajlított lécek ragasztása után ha kiveszem a készülékből, akkor minimálisat vissza fog ugani, ezért a csavarokat úgy helyeztem el, hogy a léc kicsit jobban hajoljon meg mint amennyire kell. A sejtésem beigazolódott, de kicsit többet is hagyhattam volna rá, mert így azért lett egy pár mm eltérés :(

A léceket szorítókkal erősítettem a csavarokhoz úgy, hogy közben vigyáznom kellet nehogy tökig ragasztós legyen minden. Hál istennek csak pár csepp volt amit csiszolgatnom kellett utólag. 

A hajlított fenyő léceket ezután keményfából készített távtartókkal kötöttem össze. Ezeket is ragasztással csináltam. Először két-két lécet erősítettem össze, majd ezeket egymással. Így elkészült a hajlított, bordázott ülés. Már csak méretre kellett vágnom és a helyére illesztenem.

Remélem azért tartós és kényelmes is lesz, nem csak szép! Majd azért készítek hozzá polifoam ülőpárnákat is :)

Árboctartó, koszorú- és hablécek

Különös gondot fordítottam az árboctartó kialakítására, hiszen ez a hajó egyik legnagyobb igénybevételnek kitett része.

A tervek szerint keményfából javasolják a kialakítását, így hát ismételten utána kellett néznem valami elfekvő anyagnak a háztartásban. Nem kellett sokat keresgetnem, mert a gyerekeim által lepusztított mászóka padlói megfelelőnek bizonyultak erre a célra és hál istennek nem tüzeltem el mindet a télen. Jóféle akác pallókat hosszas gyalulás után méretre vágtam, és  elkészítettem belőle a két oldalmerevítőt.

Az árboc maga alumínium csőből készül és úgy tervezem, hogy a könnyebb szállítás végett egyszerűen lehajtható lesz.

A két oldalmerevítőt felül átfúrtam. Ez lesz a forgáspont, amin keresztül lehajtom. Alul pedig a fenéklemez közepén végigfutó léchez lesz hozzákötve és egy csappal fogom a felállított árbocrudat alul rögzíteni. Az oldalmerevítőket az első üléshez rögzítettem szintén keményfából készített pántokkal (ez utóbbiakat háromszor kellett elkészítenem, mert a csavarozás alkalmával sikerült elrepeszteni :-( Hiába, ez a tanulópénz). A szerkezet rögzítve van még a fenéklemezhez, az első keresztmerevítőhöz és az üléshez is.

A koszorú- és hablécek feladata a hajó szélének merevítése. Ez adja meg a hajó ívét. 

Egy kedves barátom, aki asztalos elkészítette nekem ezeket a léceket borovi fenyőből. Ez kellően kemény, viszont nem olyan nehéz mint egy keményfa. Először a külső (koszorú) lécet ragasztottam fel, de pár helyen kénytelen voltam csavarral rögzíteni. Esztétikai szempontból besüllyesztettem a csavarokat és fatiplivel zártam le a lyukat. 

Belső peremre előre felragasztottam a távtartókat, amikhez a hablécet rögzítem. A távtartók tovább merevítik a hajó peremét hajlítás szempontjából, hiszen így a szélső szál távolsága nagyobb. Praktikus is, mert bármit oda lehet rögzíteni.

Nem volt egyszerű mutatvány pontosan beszabni a hablécet. Nagyon féltem, hogy el fog törni miközben bepasszintom, de a végén egész jól sikerült.

Üvegszál erősítés

Megfontoltan haladok az építéssel, de a legfontosabb az, ha vízre teszem a hajót, akkor ne essen szét alattunk.

Önmagában a 6 mm-es rétegelt lemez, ami most a hajótestet alkotja nem olyan erős, hogy minden olyan igénybevételt kibírjon, ami hajót a vízen, vagy azon kívül éri. A vízre tétel, a hullámlökések, a kikötés,  a partra húzás mind olyan igénybevételnek teszi ki a testet, ami jelentősen károsíthatja a fát, emiatt meg kell erősíteni kívül és belül is.

Tervem szerint a lemezek összeillesztését 50 mm-es üvegszövet csíkkal erősítem, majd belűről két réteg epoxival laminálom. Kívülről 200g/m^2-es üvegszövettel borítom és ezt három réteg epoxival kezelem le. Úgy gondolom így már kellőképpen ellenálló lesz az egyéb igénybevételekkel szemben, mivel a fa lemez ekkor már csak egy hordozóréteget alkot és a külső üvegszövet + epoxi réteg adja majd a kemény és ellenálló felületet.

Első lépésként a belső illesztések erősítésével kezdtem. A két lemez találkozásánál a lapokat jól beitattam gyantával, majd óvatosan ráillesztettem az üvegszövet csíkot.

Ecset segítségével belenyomogattam a gyantába, hogy alulról jól átitatódjon, majd a szövet tetejére is kentem hogy sima felületet adjon. Az a lényeg, hogy a szövet teljesen át legyen itatva epoxival, mert csak akkor ad kellő szilárdságot. 

Persze arra is kell ügyelni, hogy túl sok gyantát ne pocsékoljunk el, mert a ferde felületen megfolyik és akkor csúnya lesz,  majd csiszolhatunk naphosszat.

Ezzel a technikával az összes belső élet megerősítem, és amikor már az oldal merevítő lécek is felkerültek át lehet fordítani a testet, hogy a külső illesztésekre is rákerülhessen az üvegszövet csík.

Kormánylapát és uszony

A hajó két fontos elemét elkészítettem addig, amíg az ideiglenes anyaghiány hátráltatja a hajótest továbbépítését.

Azon tanakodtam, hogy mi lenne a legjobb anyag az uszony és kormánylapát céljára. Vannak akik ezt is rétegelt lemezből készítik, viszont akkor legalább két 10 mm-es réteget kell ahhoz összeragasztani, én pedig erre sajnálnám a drága epoxit. Körülnéztem tehát otthon mi az, ami alkalmas lehet erre a célra. Nem kellett sokat kutatnom és rátaláltam a tökéletes anyagra: kormánylapát tekintetében az építkezésből megmaradt hajópadló darabok tűntek a legjobb választásnak, az uszonnyal viszont bajba voltam. a 24 mm-es hajópadló anyag túl vastag ahhoz, mert gyalulás nélkül nem fért volna bele a már elkészített swert szekrénybe. :-( A kazánházban az elfekvő cuccaim között viszont ráleltem a TV szekrény egyik kivehető polcára, ami feleslegessé vált akkor, mikor a karácsonyra kapott hifim nem fért bele. Isten áldja az Ikeát! :-) Csupán csak annyi volt a bibi, hogy nem tette ki az uszony teljes hosszát, de sebaj, mert a ragasztással sikerült megtoldani.

A kormánylapát széleségét négy hajópadló darab adta ki, így ezeket a csapolások mentén össze kellett ragasztanom vigyázva arra, hogy el ne csavarodjon. Emiatt kénytelen voltam spanifer és szorító kombinációját bevetni a kívánt cél érdekében.

Ugyan ezt a technikát alkalmaztam az uszony hosszanti megtoldásához is.

A kifolyt ragasztó eltávolítása és a durva csiszolás után berajzoltam, majd kivágtam a kívánt formát. Gyalugéppel és rezgő csiszolóval áramvonalassá tettem, hogy a vízben kevesebb ellenállást tanúsítson.

Ahhoz, hogy az uszonyt a felhajtóérő ne tolja vissza muszáj némi nehezéket beépíteni. Ez ugyan nem helyettesíti a tőke sújt, de azt mondják, hogy a kicsi is számít valamit a stabilitásban.






Az uszony alsó felére fúrtam egy 100 mm átmérőjű lyukat, és belűről sugár irányban csavarokat helyeztem el. Ezekhez köt hozzá a nehezéknek szánt ólom, amivel kiöntöm

A kiöntéshez gázégőt használtam. Olyat, amivel a rézcsöveket is forrasszá a fűtésszerelők. lehet jobb lett volna egyben felolvasztani az ólmot edényben, de nem mertem erre semelyik konyhai lábasunkat befogni és a konyhát sem akartam összeólmozni. Tehát egyfajta csöpögtetős módszert alkalmazva szép lassan feltöltöttem a lyukat, majd a felesleget reszelővel eltávolítottam.

Ezután az uszonyt és a kormánylapátot is lamináltam üvegszövettel az igénybevétel miatt

Bár csak már hasítanák a vizet valahol...

Az arányok érzékeltetése miatt készítettem egy fotót a hajótestről a legénységem egyik tagjával ;-)

Oldalmerevítők és Tat

A hajó hátuljának és a merevítők beragasztásával már igazán stabil lett a hajótest. Úgy terveztem, hogy szélcsendben motor segítségével fogok vele közlekedni, nem mintha az evezéssel bajom lenne, de ha már hajónak hívom, akkor legyen motorja is :-)

A tatját úgy kellett megerősítenem, hogy egy motort is elbírjon és a keletkező erők ne csavarják el a hátulját. Ehhez a hátfalhoz ragasztottam két réteg 10 mm-es lemezt plusz egy 20 mm vastag merevítő lécet is hozzá passzintottam.

így kialakult egy kis box a hátuljában, itt majd el tudom helyezni az akkumulátorokat a motorhoz.

Miután megragadtak a lemezek beragasztottam a helyére a Tattot. 

Az oldalmerevítők 40X20 as lécekből vannak és mivel nem tudtam szorítót alkalmazni ezért csavarral húzattam oda őket. Egyenlőre még nem érezni, hogy nagyon merevítené az oldalát, viszont ha megkapja a szegélyeket, akkor már kelően merev lesz. 

Menet közben kialakítottam az oldalülések alátámasztását is. Ezekhez szorítóval és csavarral is rögzítettem a ragasztáskor.

A hátsó ülés alátámasztására íves lécet kellett készítenem, ezt úgy oldottam meg, hogy 2 db 40X10-es profilú lécet ragasztottam össze miközben egy sebtiben összedobott készülékben meghajlítottam. Amikor megszárad, akkor így fog maradni, legalábbis remélem ;-)

Jelenleg itt tartok: