Belső felületkezelés

Végre eljutottam oda hogy már a végső  felületkezeléssel foglalkozhatok! Persze ez csak a belső térre igaz. 

Szép dolog fával való munka és eddig nem is volt vele különösebb bajom, sőt amikor esténként lemegyek a garázsba a hajón barkácsolni akkor az teljesen kikapcsol és a minden napos számítógép előtti agyalás után kimondottan üdítőleg hat a kétkezi munka.

Na de a csiszolás...

Kevés dolog van amit jobban utálok ennél, viszont ha az ember sajnálja rá az időt és ezt a műveletet elnagyolja, akkor jobb ha bele se fog a hajóépítésbe. 

A napokban volt alkalmam részt venni az I. Magyarországi Amatőr Hajóépítő Találkozón és találkozhattam ott olyan emberekkel aki hasonló megszállottsággal rendelkeznek mint én és láttam olyan szép és igényes munkákat, ami arra inspirált hogy fordítsak több időt és figyelmet a végső felület kialakítására.

Szóval a helyzet az, hogy már hetek óta csak csiszolok és csiszolok és csiszolok. Ez a bejegyzés tehát nem a látványos változásokról és a különböző munkafázisok taglalásáról szól, hanem az izzadságról.

Elég sokat gondolkodtam azon, hogy célszerű-e a hajó belsejét is epoxival kezelnem, vagy inkább csak hagyományosan lakkozzam belűről. Sajnos amikor a hajótest alapanyagául szolgáló rétegelt lemezt vásároltam nem a legjobb minőségű agyagot sikerült kifognom, ezért mindenképpen szükségszerű a további felületerősítés. Ezt az erősítés a külső üvegszövet fogja megadni. A lemezek rajzolata sem a legszebb, de fa, és nem szeretném lefesteni sem kívülről, sem belűről. Pont az a szép a fában, hogy természetes és ezért minden darabja egyedi.

A hajó belső felülete eléggé bonyolult (mármint a külsőhöz képest), ráadásul az ülések, bordák és merevítők miatt eléggé tagolt. Ha epoxit használok a felületkezelésre, akkor számolnom kell azzal, hogy a ritkán ideális körülmények miatt (20 C körüli hőmérséklet, alacsony páratartalom) nehéz lesz dolgoznom vele, ráadásul tapasztalatom szerint ez a nyamvadt anyag nem akkor folyik meg ami után felkentem, hanem amikor kezd megkötni. Ha viszont már megfolyt és megkötött ember legyen a talpán aki lecsiszolja. Persze van erre is megfelelő célszerszám, de véletlenül sem ott folyik meg ahol hozzáférnél vele :-(

A lakkozás szintén óvatosságot igényel. Tagolt felületen ez is hamar megfolyik, viszont ha szórópisztollyal operál az ember, akkor ezt valamelyest meg lehet úszni. Itt sajnos nem működik az epoxinál használható wet-on-wet módszer, ezért a rétegek között ki kell várni az előírt száradási időt ami általában 24 óra és csiszolás után felhordani a következőt. Ahhoz hogy szép felületet kapjunk legalább 3-5 rétegben kell gondolkodnunk szórás esetén.

Mindezeket összevetve én a lakkozás mellett döntöttem a belső felületet tekintve, úgyhogy a rétegek között még több csiszolás vár rám, de az eredmény remélem kárpótolni fog!