Laminálás

A művelet nehéznek tűnik, viszont ha túl vagy az első nagyobb felületen, akkor rájössz, hogy tényleg az volt :-)

Itt tulajdonképpen a hajótest külső részét vonom be üvegszövettel, miközben az egészet műgyantával itatom át, tehát az üvegszál és a gyanta együttese adja a hajónak a kellő szilárdságot és kopásállóságot.

Mint már a korábbiakban említettem sajnos elég gyatra minőségű lemezt sikerült vennem a hajótestnek, így min. 200 g/m^2-es üvegszövet erősítést kell alkalmazni, hogy meglegyen a kellő merevség. Lehetett volna több rétegben is szövetezni, de nem akartam a hajó súlyát tovább növelni.

Miután gondosan lecsiszoltam és le portalanítottam a felületet elkezdtem a szövetek méretre szabását. Először a fenéklemezzel kezdtem, mert annak szélességét pont kiadta, így az oldal lemezek borításánál rá lehet hagyni pár centit a fedésre és másik oldalon a koszorúlécen túl lógó részt a laminálás után le tudom majd vágni. A tat résznél az így megmaradt szövetet fogom felhasználni.

Első lépésként a bekevert gyantát felkentem a lemezre, majd vékony rétegben eldolgoztam egy műanyag spakli segítségével. 

Miután ez megvolt, óvatosan ráfektettem az üvegszövetet úgy hogy a lehető legkevesebb légbuborék képződjön alatta. Mivel a szövet szálai között el tud távozni az esetlegesen beszorult levegő addig kellett simítani, míg mindenhol szépen ráfeszült az üvegszövet.
Ezután ismét jöhetett a gyanta, amit gondosan eldolgoztam.

Ha a felület ragacsossá vált jöhetett a következő réteg gyanta addig, amíg a szövet szálai nem lesznek láthatók (tapinthatók) a felületen.

Az oldalak laminálása már több matekolással járt. Mindenképpen egy egész szövettel szerettem volna bevonni az oldalakat, hogy ne látszódjanak a toldások, de ennek a kezelése nem egyszerű. Először a hajó fenekére 5cm-es túlfedéssel felragasztottam egyben, majd onnan a peremig az orrtól a tat felé haladva fokozatosan itattam át a szövetet gyantával és simítottam szivacshengerrel, ecsettel, spaklival, és azzal ami még a kezem ügyébe került :-) Az első réteg nem lett nagyon szép, de legalább mindenhol ráfekszik a szövet és nincs alatta légbuborék. Talán majd a csiszolás és a második réteg hoz valamit a felületi egyenetlenségeken és a szövet érdessége sem lesz tapintható.

Bár a felület előkészítése nem volt olyan vészes és időben sem vett el túl sokat, rá kellet azonban jönnöm, hogy maga a laminálás elég időigényes feladat. Ha meleg van, és a fazékidő is kicsi, akkor gyorsan és határozottan kell haladni. A tapasztalat az, hogy kezdetben csak kis felületeket szabad bevállalni. A legtöbb hibát elkövetni akkor lehet, ha nincs minden aprólékosan előkészítve és menet közben kapkodva kell még valamit javítani miközben a gyanta beleköt az edénybe. Fontos továbbá, hogy kellő képen meg tudd saccolni, a felület nagyságát és az ehhez szükséges gyanta mennyiséget, mert ha egyszerre sokat keversz be akkor az menthetetlenül rád köt, hacsak nincs még valami a közelben ahova "propeller sebességgel" rákenhető (körömcipő levált sarka, összetört képkeret, gyereknek fapuska, stb :-)