2018. május 14., hétfő

Éles vitorla teszt és az eredmények

Remegő térdel és torokban dobogó szívvel szálltam be a hajóba. Vajon működni fog a vitorla, vagy kidobott pénz és idő lesz ez a projekt? Szerencsére a félelmem nem látszott rajtam aznap, különben a feleségem nem ült volna be mellém a hajóba.

Egy bőszeles vasárnapi napon, a Velencei tavon került sor az új vitorlázat tesztelésére. Az időjárás ideális volt, bár én óvatosságból azért kurtítottam egy sort a nagyvitorlán. Az már a parton látszott, hogy a hajó összeszerelése több időt vesz igénybe mint annak előtte. Vízre tétel után motorral kihajóztunk a kikötőből és szélbe állást követően felvontuk a nagy-, majd az orr vitorlát is és nekivágtunk negyed széllel Agárdnak. 

A művelet elég flottul ment, annak ellenére hogy teljesen új struktúrájú lett a kezelő kötélzet. Az első benyomás tulajdonképpen az volt, hogy nagyon könnyen megindultunk és szinte alig kellett erőt kifejtenem a kormány és a shot kötél tartására. A hajó sokkal fordulékonyabb lett és a kormánymozdulatokat is azonnal leköveti. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy az orrvitorla miatt a hajó eleje könnyebben elmozdul a holtpontról forduláskor, azaz gyorsabban átmegy a széltengelyen. 

Egy darabig egyenesen haladtunk félszélben és folyamatosan ellenőriztem az álló kötélzetet, nehogy valami kilazuljon, vagy ne adj isten elengedjen. Azután elkezdem a manővereket gyakorolni. Minden irányba fordultam, perdültem, egyszóval teszteltem az irányváltásokat. Ezek könnyedén mentek.
Ezután kipróbáltam azt, hogy mi van akkor ha hirtelen magára hagyom a hajót. A vitorlákat rögzítettem adott pozíciójukban és lassan elengedtem a kormányt. Ekkor a hajó - ahogy annak lennie kell- szépen szél felé fordult és lobogó vitorlákkal megállt. Ez volt az a pont amikor teljesen megnyugodtam. Igazolást nyert, hogy tervezés során elvégzett számítások pontosak voltak, mert a hajó viselkedése is ezt mutatta. Direkt úgy terveztem a vitorlázat súlyponti helyzetét, hogy biztonságos legyen. Ha ne adj isten a kormányos beesik a vízbe és a hajón nem marad senki, vagy csak olyas valaki aki nem tud vitorlázni, akkor a hajó ne menjen tovább és ne boruljon fel, hanem forduljon automatikusan széllel szembe és álljon meg.

Bő 4 óra vitorlázás után az alábbiakat tudom összefoglalni az új vitorlázatról és a hajó viselkedéséről:
  • Kisebb lett a kormányerő
  • Nem kell folyamatosan állítgatni a nagyvitorlát
  • Az új vitorlák anyaga kevésbé nyúlik, így nem változik hátrányosan a vitorlaprofil a szélerősség függvényében.
  • A 3 m2-el nagyobb vitorlafelület miatt nagyobb sebességre képes a hajó
  • Az orrvitorla miatt könnyebben és gyorsabban fordul át a széltengelyen.
  • Az állókötélzet fejlesztése miatt sokkal kényelmesebb a hajó kezelése és az utasoknak is több hely jut
Van azért pár dolog, ami még fejlesztésre szorul:
  • Az orrvitorla shot kötele néha beleakad a nagyvitorla felhúzó kötél rögzítésébe, ezért ezt át kell helyezni máshova.
  • A kormánylapátot leszorító gumikötél nagy sebességnél nem tudja teljesen lent tartani a lapátot, néha kissé felemelkedik.

Összességében úgy érzem sikeres volt a projekt és megérte azt a munkát amit belefektettem.  Ez alatt  az idő alatt sokat tanultam a vitorlák és a hajótest működéséről. Ez egy nagyon komplex rendszer, ami első ránézésre egyszerűnek tűnik, de nagyon nem az.

Végül szeretnék köszönetet mondani feleségemnek, aki végig támogatott és a vitorlavarrásba be is segített. A tesztút során Ő kezelte az orrvitorlát úgy, hogy ezelőtt még sohasem csinált ilyet. Nagyon ügyes volt :-)








2018. május 8., kedd

Vitorlák a helyükön!


Végre össze állt a kép, és így szárazon, szél nélkül nem is néz ki rosszul. Nem gondoltam volna, hogy ennyi munkába telik egy komolyabb vitorlázat összeállítása.

Nekem nagyom bejönnek a klasszikus hajó típusok és azokból is a gaff-os és a cutter vitorlázat. Valami hasonlót szerettem volna én is megvalósítani. Ezek kezelése kicsit bonyolultabb és a kötélzet is viszonylag komplikált, de nekem akkor is tetszik. Rengeteg hasonló típust néztem és kerestem a különböző megoldásokat, és nagyon sok rajzot, tervet készítettem, de végül az összeszerelés közben jött elő számos olyan megoldás, amire előtte nem is gondoltam.



A nagyvitorla felhúzása két kötél segítségével történik, de ebből csak a gaff felhúzót vezettem hátra a cockpit-ba ezen kívül még a dirk és az orrvitorla felhúzót tudom innen kezelni.
Ahol lehetett ott egyszerű kötélfogókat alkalmaztam, de néhány helyen szükség volt még kötélbikás biztosításra is.

Az árbocot 70 cm-el megnövelnem. Mivel a nagyvitorla felülete és ezáltal a súlya is megnövekedett így három irányból meg kellett támogatnom drótköteles rögzítéssel. Kényelmi szempontból dirk-et és lazy jack-et is kapott a nagyvitorla, valamint a reffelési megoldás is eltér a hagyományostól. 

Összességében úgy gondolom, hogy az átalakításnál mindent figyelembe vettem amit csak lehetett. Remélem a próbaút igazolni fogja a befektetett pénzt és energiát!





2018. április 10., kedd

Átalakuló árboc és új társai


Vissza a kaptafához! A varrás üdítő változatosságot jelentett a hajóépítés folyamatában, de azért a ragasztás, gyalulás, csiszolás szentháromság a jellemző egy hajóépítő életében, így hát nekiálltam a rigg átalakításnak. 

Nem akartam ehhez mindent újonnan megépíteni, ezért amit lehetett felhasználtam a régi alkatrészekből. Így lett a régi segédárbocból új baum. A régi árboc pedig kap egy 70 cm-es hosszabbítást. Újonnan a gaff merevítőt és az orrsudárt kellett elkészíteni. A segédárboc 6 darab fenyőlécből készült, de itt nem akartam bíbelődni a "madárcsőr" technikával, simán szálirányhelyesen összeforgattam és összeragasztottam őket és a végén próbáltam valami kör keresztmetszet-szerűt kihozni belőle. Remélem elég erős lesz majd!

Árboc, gaff merevítő, baum

    
Árboc hosszabbítás:

2018. március 29., csütörtök

Elkészült az orrvitorla

Boldog vagyok, mert amit elterveztem, azt meg is tudtam valósítani. Nagyon féltem a varrástól, tudtam, hogy egy sima hobbi varrógéppel nagy csodára nem számíthatok, pláne a kezdő varró tudásommal, de a végeredmény engem is meglepett.

Két dolog volt ami szerintem hozzájárult a sikerhez. Az egyik a jó minőségű cérna, a másik pedig a kétoldalas ragasztó használata.
Bőrvarró cérnát ajánlottak ehhez a projekthez és ez be is vállt. Ez olyan erős, hogy kézzel el sem tudom tépni, viszont még nem olyan vastag, hogy ne lehessen befűzni a tűbe.
A kétoldalas ragasztó nagyon bevált. Attól tartottam, hogy varrás közben össze fogja ragacsozni a tűt és az majd gubancolni fogja nekem a cérnát. Nem így lett, szépen haladtam a
varrással és szinte csak akkor kellett megállnom mikor elfogyott az alsó cérna.

Az erősítéseket jól eldolgoztam, azokkal nem volt gond. Egyedül a szegélyekre számoltam kevés ráhagyást, így be kellett vetnem plusz anyagot, hogy kellően erős legyen. Szerencsére a régi vitorla projektből maradt még 3 cm széles szegő anyag, azt tettem a visszahajtás alá, így megvolt a kellő erősítés itt is.

Miután elkészültem a varrással beütöttem a ponyvaszemeket. 11 mm átmérőjűt a sarkokra a forstág rögzítéshez pedig 8 mm-est használtam. Azért a sarkoknál a 6 szoros anyagvastagságot  kemény volt átütni a lyukasztóval.


2018. március 23., péntek

A vitorla szabás kemény dió!

Megérkezett a vászon! Kicsit izgultam, hogy milyen lesz. Valóban alkalmas-e vitorla alapanyagnak, kellően erős, és vajon könnyen lehet vele dolgozni? 
Egyelőre úgy néz ki, hogy jó választás volt!

Talán annyi a furcsaság, hogy az anyag egyik fele jobban impregnált mint a másik. Ez a különbség csak közelről látszik és igazából nem zavaró. A vágások mentén egyáltalán nem rojtosodik és elég erős is. A megrendeléstől számítva 2 napom belül kiszállították és a cég is nagyon korrekt volt, mert mellékeltek egy visszáru papírt is ha esetleg nem felel meg valamilyen okból. Erre azonban nem volt szükség :-)

A szabás nem egyszerű feladat ekkora anyagdarabok esetében. Előre készítettem papírból szabásmintákat, de ez hiábavalóság volt. A 170 cm széles anyagot sehol nem tudtam úgy kiteríteni, hogy arra a szabásmintát egybe rá tudnám fektetni, ráadásul úgy hogy az ne gyűrődjön sehol. Maradt az, hogy egyesével kiszerkesztettem a vitorlacikkeket közvetlenül a vászonra. Ami még nehézséget okozott az a csúszósság volt. Az anyag folyamatosan le akart csúszni az asztalról így szorítócsipeszekkel állandóan rögzíteni kellett.


Miután sikerült kiszabni a fő- és az orrvitorla darabjait a maradék anyagból kivágtam az erősítéseket. A sarkoknál és a reffelési pontoknál 4X-es anyagvastagságot terveztem biztos ami biztos. A kiszabott darabokat varrás előtt kétoldalas ragasztószalag-csíkokkal erősítettem egymáshoz. Ez nagymértékben megkönnyíti a varrást. Ugyanezt a módszert fogom alkalmazni a vitorlacikkek összevarrásánál is.

Készítettem próbavarrást. Nos, mire megtaláltam a varrógépen a helyes konfigurációt addig jó pár varrótűt sikerült eltörnöm.

Remélem élesben a varrásnál már nem lesz semmi komplikáció!

2018. március 18., vasárnap

Vitorla fejlesztés 2.0

A fejlődés nem állhat meg! Újra hozzá kell nyúlnom a jó öreg Betyárbárkához. Az indíttatás abból fakad, hogy a hagyományos Lugger vitorla már nem kielégítő számomra. Egyszerű ugyan kezelni, de úgy érzem sokkal nagyobb teljesítményre lenne képes a hajóm egy komolyabb vitorla rendszerrel.

A hajótest könnyű, viszonylag széles és a merülése kicsi. Többször tapasztaltam, hogy gyenge szélben a fordulás igencsak bajos a Lugger vitorlával. Erős hullámzáskor is előfordult, hogy nem tudtam vele megfordulni, ugyanis az orr közelében lévő vitorla felület kevésnek bizonyul a hajó befordításához.

Nos, a fentiek miatt arra gondoltam, hogy végzek egy kis számítás, hogy tudnám a jelenlegi hajótest és árboc kialakítás mellett átalakítani a vitorlázatot. Ehhez lemértem azokat a fő méreteket, amelyek alapján megrajzoltam a hajótest és az árboc hossz-metszeti ábráját.

Fő mérerek:
  • Árboc távolság az orrtól 
  • Svert közép az orrtól 
  • Hajótest hossza 
  • Árboc magasság 
  • Vízvonal hossza 
  • Svert merülése a vízvonaltól
Első lépésként ki kell számolni a hajótest laterál felületét. Ez az hajó gerinc síkjába eső azon felület, ami a víz vonal alatt van. Ez az a felület, ami a vitorlákon ébredő szélnyomás ellen dolgozik. Az össz. laterál felület (AL) jelen esetben három összetevőre bontható fel

  • Hajótest laterál felület: AHL
  • Svert laterál felület: AS
  • Kormánylapát laterál felület: AK

Laterál felületek számítása:


Hajótest laterál felülete közelítőleg egy körszelet, melynek húrja a vízvonalhossz (LWL), sugara R, középponti szöge α. Számítása a következő:



Fő méretek kiszámításához a hajótest keresztmetszeti rajzát el kell készíteni. A kör szerkesztését a 3 pont elve alapján lehet meghatározni. Bármely számítógépes rajzprogramban benne van ez az opció. Így nincs más dolgunk, mint megjelölni a vízvonal kezdő és végpontját, valamint egy tetszőleges pontot a köríven. ezek után már csak le kell mérni a paramétereket, Ezeket a képletbe behelyettesítve és kiszámolva megkapjuk a hajótest laterár felületét: AHL
Svert laterál felülete tulajdonképpen egy téglalap: AS
Kormánylapát laterál felület is közelítőleg egy téglalap:AK

Eredő laterál súlypont meghatározása:


Ahhoz, hogy jól irányítható és kiegyensúlyozott hajót kapjunk a Laterál felületek eredő súlypontja 1/10-ed hajóhossznyi távolsággal hátrébb kell hogy elhelyezkedjen az össz. vitorla felület eredő geometriai súlypontjánál.

A súlypont koordinátákat legegyszerűbben szerkesztéssel tudjuk meghatározni. A rajzról lemérve a súlypontok “X”koordináták a hajótest farának vízvonal metszésétől számítva:

  • Hajótest laterál súlypont: XHL
  • Kormány lapát súlypont: XK
  • Svert súlypont: XS


Össz laterál felület súlypontjának számítása:


A vitorlarendszer súlypontjának kiszámítása iterációs eljárással lehetséges. Tehát a két súlypont 1:10-es arányához pontosan tudjuk a vitorlarendszer súlypont helyét, és ehhez kell megtalálnunk a megfelelő geometriát. A nagyvitorlát az egyszerűség kedvéért felosztottam 2 háromszögre, mert annak súlypontját egyszerűbb kiszerkeszteni (a csúcsok és a velük szemközti oldalfelezőket összekötő egyenesek metszéspontja)


Egy excel táblába felvittem a kiinduló adatokat és a súlypont kiszámítás, valamint az súlypontarány-számítás képletét.




Így csak a főbb geometriai jellemzőket kell változtatnom és az excel automatikusan kiszámolja az arányt. 


Miután többszöri módosítás után megtaláltam azt a megfelelő geometriai vitorla alakot ami pontosan kiadja az 1:10- es arányt már csak be kell táplálni a számítógépes programba a fő méreteket. Természetesen a program nem számol automatikusan optimális vitorla profilt, csak segít egy előre beállított profiltényező megrajzolásában és ehhez kiszerkeszti a megfelelő szabásmintát, de már ez is óriási segítség.



A megfelelő profil meghatározása nagyon nehéz. Arra próbáltam törekedni, hogy egy jól használható középszeles vitorlaprofilt alkossak, de hogy ez valóban sikerült e az sajnos csak a használat során fog kiderülni.


Az alapadatokon túl azt is figyelembe kell venni, hogy milyen anyagból készüljenek a vitorlák. Sajnos a profi vitorla anyag még mindig nagyon drága és nem is nagyon lehet Magyarországon hozzájutni. Folyamatos fórumozás, kutakodás után, azért lehet találni kompromisszumos megoldást is. Az u.n. "Airtex" anyag egy könnyű vízálló vászon, mely rendelkezik UV védelemmel is. Kültéri ponyvákat napernyőket készítenek belőle, de a területsűrűsége 190-210 g/m2 között mozog, ami nagyjából megegyezik egy Dacron túravitorla anyagáéval. Ezt az anyagot 170 cm szélességben lehet kapni, így 85 cm széles cikkekkel számolva duplán kiadja a kellő szélességet.

Ezt a paramétert is meg lehet adni a programban és beállítva a vertikális szabás formát így néz fog kinézni a nagyvitorla:
Így meg az orrvitorla:


2017. július 30., vasárnap

Vitorla behúzó házilag

Mióta megépült folyamatos fejlesztés alatt van a vitorlás, és ennek eredményeképpen megszületett a vitorla behúzó csigasor házilag gyártott változata is.

Nos, az a lényeg, hogy ha valamit vásárolni szeretnél egy vitorlás hajóhoz, akkor azt arany árban mérik. Biztos a minőség az oka, de nekem kicsit olyan érzésem van ilyenkor, hogy aki vitorlázik, akkor az biztos ki van tömve, ezért bármennyit el lehet kérni akármilyen apró kis kütyüért ami egy hajóhoz kell :-(

A minap szerettem volna venni egy vitorla behúzót, mert a jelenlegi eléggé megerőlteti a tenyerem, így bementem a boltba és pár perc múlva sírva jöttem ki az árak láttán. Eldöntöttem, hogy ez az alkatrész nem egy túl bonyolult szerkezet ahhoz, hogy ne tudnám esetleg megcsinálni, így belevágtam és összedobtam egyet, csak úgy...

Végül is egész jól sikerült és kb. 2000 Ft-omba került. A csigakerekek megrendelhetőek a neten, a ház rétegelt lemez üvegszövet erősítéssel, a tengelyek 8 mm-es keményfa csapok, egy kis rozsdamentes lemez és epoxi. Remélem jól fog szuperálni!


    






2013. augusztus 27., kedd

Tapasztalatok

Akkor tudod meg igazán, hogy jó lett amit csináltál, ha kellő ideig használod és még akkor is úgy gondolod, hogy megérte.

A nyáron szerencsére az időjárás kegyes volt és többször is alkalom nyílt tesztelni a hajót. Az első próbálkozások igazából csak a vitorlás tudásom fejlesztéséről szóltak. Örültem, hogy egyáltalán arra megy amerre én akarom és nem potyogok be a vízbe. Nem igazán tudtam odafigyelni magára a hajóra, arra, hogy miként viselkedik a vízen, mennyire stabil és mennyire gyors.

Az első igazinak nevezhető próbaút a II. Amatőr Hajóépítő Találkozón volt, ott ugyanis egyből egy vitorlás verseny közepébe csöppentem. Mondanom sem kell erősen remegett a térdem mielőtt vízre szálltam. A verseny szervező eligazításán csupa olyan szavak hangzottak el amiket akkor még nem is hallottam és miután elindultunk a kitűzött pálya felé már csak azt figyeltem, hogy ki lesz az a versenyző aki után eredhetek. Rajtam kívül szinte mindenki vitorlázott már és nagyjából képbe voltak a pályával én pedig jobban izgultam mint az érettségimen és azt se tudtam, hogy pontosan merről fúj a szél :-)
Végül talán utolsó előtti lehettem de amire a legbüszkébb voltam, az az volt hogy nem kellett kimenteni a vízből.

A verseny után már önfeledten tudtam gyakorolni és egy kicsit odafigyelhettem magára a hajóra is.
Az első tapasztalat az volt, hogy ugyan a mezőnyben voltak kisebb testű hajók de az enyém elég jól úszott a többivel. A vitorlával viszont voltak problémák.
Már az első útján készült fotókon is látszott egy csúnya ránc a vitorla közepén, de most, hogy nagyobb szélben folyamatos haladásnál figyeltem sajnos egyre csúnyábban festett. Az esztétika annyira nem zavart, viszont ezáltal a kezelése is nehézkessé vált. Este aztán a többiekkel megvitattuk, hogy mi lehet a gond, de a vélemények megoszlottak.
Többen azt mondák, hogy az anyaggal van a probléma, mert az a szövet amiből készítettem nem igazán erre van kitalálva. Mások azt mondták, hogy a száliránnyal van gond, mert ahogy kifeszül a szélnyomástól pont rossz irányba enged az anyag és ezért ráncosodik. Valaki azt javasolta, hogy készítsek hozzá baum-ot ami alul kifeszíti, így hatékonyabb is lesz. A fórumon már azt javasolták, hogy szabjam ki újra.

Az összes vélemény figyelembe véve végül amellett döntöttem, hogy egy kisebb átalakítást fogok végezni rajta és meglátjuk javul-e a helyzet.
Egy ingyenesen letölthető vitorlatervező szoftverrel próbálkoztam, ami viszonylag egyszerűen kezelhető. Különféle paramétereket lehet megadni és a végén az eredmény egy konkrét szabásminta.

Innentől kezdve már csak annyi volt a teendő, hogy újra szét vágtam a vitorlát és a minta alapján megnyirbáltam egy kicsit. Ezután már csak egy megértő és nem utolsó sorban varrni is tudó feleség kellett aki újra használhatóvá varázsolta a "hajtóművet" ;-)

Izgulva vártam, hogy mikét fest majd az átdolgozott verzió. A balatoni nyaralásunk alkalmával több ízben is sikerült letesztelni és csodák csodájára klasszisokkal jobban festett mint azelőtt. Teljesítmény javulásról sajnos nem tudok beszámolni, mert a vitorlázó tudásom még nem olyan szintű, hogy ezt objektíven megítélhessem, de egy biztos: Szabás és szabás között igenis nagy különbség van (mint ahogy látható ez akár a farmergatyák esetében is :-)

Összességében elégedett vagyok a módosítással. Tökéletes ugyan nem lett és a vitorla anyagból sem lehet sokkal jobbat kihozni, de legalább gazdagodtam egy tapasztalattal és nem volt jelentős költség a tanulópénz.


2013. június 3., hétfő

Hajóavatás és az első út

Eljött az igazság pillanata! Vajon vígan ringatózik majd és a szeleket megzabolázva suhanok vele tova a habokon, vagy átázott szivacs módjára konvergálok a vízfenékhez?

Már napok óta ezekkel a gondolatokkal kelek és fekszem, mióta elkészültek nyilvánítottam a hajómat. Sajnos az idei hosszúra nyúló télies időjárás, valamint az otthoni elfoglaltságok nem tették lehetővé, hogy kipróbálhassam művemet, de most végre eljött a nap, mikor vízre szállatunk.

A hosszas előkészületek azért nem voltak hiábavalóak. Sikerült megerősítenem a kormányszerkezet tartóját, és az utánfutót is fel tudtam készíteni a sólyázásra. Nagy örömömre szolgált az is, hogy kedves kollégáim (akik egyébként lelkes olvasói blogomnak) megleptek egy különleges ajándékkal születésnapom alkalmából. Nagyon örültem neki és már másnap ott figyelt a hajón :-)

Korábban említettem, hogy vitorlázási tudományom egyelőre erősen elméleti jellegű, ezért az első alkalommal szerettem volna olyasvalaki társaságával kipróbálni a járművet, aki otthon van a vitorlázás gyakorlati tudományában. Akadt is jelentkező hál' istennek és a május 11.-ei szombatot tűztük ki célul.
Sajnos az időjárás közbeszólt és a családi tanács úgy határozott, hogy másnap próbálkozzunk inkább, hátha akkor már jobb idő lesz.

Vasárnap reggel útnak is indultunk. Elkísért a család és pár barát is a nagy eseményre én pedig izgulhattam, hogy ekkora plénum előtt a hajómmal együtt miként fogok a szél játékává válni.
Az agárdi VVSI telepét szemeltük ki és miután hosszas alkudozásra 2000 Ft-ért beengedtek a sólyához megkezdhettük az avatási ceremóniát. 
A hajó szállítással kapcsolatos első fontos tapasztalat akkor ért, mikor levettem a takaróponyvát és láttam, hogy össze vissza van karcolva belül a frissen lakkozott felület. Hiba volt a kormánylapátot, uszonyt és a horgonyt benne hagyni a szállítás alatt, mert ahogy a rossz úton pattogott az utánfutó úgy csúszkáltak benne a cuccok ide-oda és felsértették itt-ott a dukkózást.


Az idő nem éppen volt ideálisnak nevezhető, de reménykedtünk. Volt pezsgőlocsolás, hajómustra és ünnepélyes vízre tétel is, csak éppen a behajózás maradt el :-(

Mire vízre szenvedtük a kicsikét addigra kiadták az elsőfokú viharjelzést így elmaradt a vitorlafelvonás. 
Azért tettem egy gyors kört a kikötőben evezővel és meggyőződhettem róla, hogy nem ereszt sehol. Szépen fekszik a vízen és eléggé stabilnak tűnik.

Tíz perc után már ki is húztuk a vízből és visszatettük az utánfutóra. Kicsit csalódott voltam, mert nem így képzeltem el az elő utat, de legalább elmaradt a nagy borulás. Ha abban a szélben mégis kihajózok borítékolni lehetett vola a fürdést. 
A vitorlával kapcsolatban viszont felmerült bennem egy kérdés. A baum nélküli konstrukció hogyan fog működni csapásváltáskor? Néhány szakavatott embernek is felvetettem már ezt  és kaptam is rá mindenféle ötletet és javaslatot, de leginkább a gyakorlatban szerettem volna kipróbálni a különböző megoldásokat.

Pár héttel a később ismét lehetőség kínálkozott arra, hogy végre megtörténhessen a behajózás, de az időjárás még mindig nem ígérkezett ideálisnak. Nagy vívódás árán azért elindultunk ismét a Velencei tóhoz, de most egy másik helyszínt választottunk. Sólyát ott nem igen tudtuk használni, de végül is pár kikötőben hagyott használt autógumi segítségével vízre tettük és elkezdődhetett a gyakorlás.
Először csak csak a kikötőben köröztem, hogy érezzem az irányíthatóságát és később már amikor biztosabb voltam a dolgomban vittem vele egy kört a gyerekeket is :-)



Leírhatatlan érzés volt az, ahogy megindult a vízen és működött minden, még ha kicsit döcögősen is, de hát kezdő hajóskapitány lévén örültem, hogy legalább arra ment amerre akartam. A kezdeti bénázásaim után délutánra már egész jól belejöttem a kormányásba, de addigra sajnos elállt a szél így indulhattunk haza.

Legközelebb már nagyobb távra is elmerészkedünk, csak legyen szél, napsütés és szabad hétvége ;-) 


2013. április 14., vasárnap

Jöhet a víz és a szél! :-)))

Hajómat ezennel elkészültnek nyilvánítom, bár tudom, hogy rengeteget fogok még rajta dolgozni, de végtére egyszer ezt is ki kellett mondani.

Mikor több mint egy évvel ezelőtt nekifogtam az építésnek, már akkor egyfolytában arra gondoltam, hogy miként fest majd kész állapotában és hogyan úszik a vízen. Az építés elején leginkább ezek a gondolatok motiváltak és most, hogy a végénél tartok belegondoltam abba is, hogy ha elkészül, akkor mit fogok csinálni utána? Furcsa érzés az, amikor az embert elkapja az alkotási vágy. Egy részről alig várja a végeredmény, másrészről pedig sajnálja, hogy befejeződik az, amit addig annyira élvezett.
Na mindegy, szó ami szó sok munkát feccöltem bele, de eddig úgy érzem nem hiába.

Építés körülményei:

Egy biztos, ilyen méretű hajó megépítéséhez azért nem árt, ha van elég hely azon túl is, hogy összeállítjuk a testet. Többször volt arra szükség, hogy odébb költöztessem és ilyenkor bajban voltam, mert az építő állvány fix helyre készült. Előbb utóbb muszáj volt kerekeket szerelnem rá, mert a nagy porral járó műveletek helyszínéül inkább az udvart választottam.
Pontosan nem jegyeztem fel összesen hány órát töltöttem a garázsban hajóépítéssel (kb. 200-250 óra lehetett), nagyjából alkalmanként 2-3 órát tudtam foglalkozni vele egyhuzamban. Leginkább akkor, mikor a család többi tagja nyugovóra tért. Egyszer kétszer volt olyan, hogy kis feleségem lebattyogott hozzám pizsamában, begyógyult szemekkel és finoman jelezte, hogy a dekopír fűrész hangja nem igazán az, amitől puha lepelként álom húzódik a szemére...
Volt olyan, hogy inkább korábban keltem, mert azt gondoltam, ha már valaki mélyen alszik, akkor kevésbé rezisztens az élesebb hangokra....Sajnos ez nem így volt. Egyszóval nagyon nagy köszönet illeti szűkebb pátriárkámat, hogy elviselték olykor hangos, poros és ragacsos hobbimat. Remélem kárpótolni tudom őket azzal, hogy meseszép vizeket fogunk majd bejárni együtt az új vitorlásunkkal.

Alapanyagok:

Az építés során igyekeztem magam tartani ahhoz az elvhez, miszerint amennyire lehet minden porcikáját a hajónak saját magam készítem el. Ez egy-két kivétellel sikerült is. Természetesen az alapanyagokat azért be kellett szereznem, tehát a hajó teljes költségét főként az anyagárak adták, persze ha a munkadíjamat és a rezsit nem számolom. Így nagyjából 160.000.-Ft-ba fájt a történet, ami lehetett volna több és kevesebb is, de úgy gondolom ennyi pénzért olyan lett amilyet vártam.
A hajó vázát 6 és 8 mm-es meranti rétegelt lemez adta, melynek beszerzésekor nagyon mellé nyúltam. Itt inkább a drágább és minőségibb irányba kellet volna hajlanom. Ez a tanulópénz :-/ Kellett még némi faanyag ami leginkább gyalult fenyőléc volt. A ragasztáshoz és lamináláshoz SR-5550-es gyantarendszer használtam, szálerősítésnek pedig 200 g/m2-es üvegszövetet. A köteleket, csigákat, karabinereket, serkliket kénytelen voltam megvenni, különben még most is azokat barkácsolnám :)

Másik tézisem az volt, hogy csupán mindennapi barkácseszközök segítségével otthoni körülmények között lehet olyan hajót építeni, ami megállja a helyét a többi gyárilag készült vízi eszköz mellett. Néha olyannyira ragaszkodtam ehhez, hogy egy idő után minden otthoni kacatban potenciális hajóalkatrészt kezdtem keresni. Néhányat ténylegesen is felhasználtam miszerint: régi fa mászóka elemei, építkezésből megmaradt tetőléc, Ikeás tévészekrény polc, kiszuperált akkumulátor ólomlemezek, ruhafogas, ágykeret, stb.

Eszközök:

Szerszámok tekintetében sem voltam nagyon eleresztve, bár volt amit kimondottan a hajóépítés miatt szereztem be. Általános kéziszerszámokból a gyalut és a ráspolyt használtam a legtöbbet. A fogyó eszközök közül csiszolóvászonból és ecsetből ment el nagyon sok. Az utóbbi a műgyantázás miatt fogyott erősen. Szerszámgépeket szinte minden lépésnél használtam. A fúrógép, elektromos gyalu, dekopír fűrész, excenter csiszoló, sarokcsiszoló (flex) mind mind nagy segítség volt, de legtöbbet a kis multifunkciós rezgő csiszolót nyüstöltem.

Beszerzési források:

Itt igazából két fő helyet említenék meg, ahol mindig késéggel álltak a rendelkezésemre ha bármire szükségem volt, sőt jó párszor valóban használható tanácsokat adtak a vásárlás előtt.
Az egyik ilyen az Alvin-plast Kft. a másik pedig a Vizvonal Kft. 
A fa alapanyagokat egyszerű barkácsáruházakban vettem (Baumax, Praktiker) azért, mert a munkámból kifolyólag nem tudtam fatelepről fatelepre járni és órákat tölteni anyagok válogatásával. Tudom, hogy ez lett volna a tuti, de nekem a barkácsboltok estek útba munkából jövet-menet.

Támogatók:

Elsősorban a családom, aki nap mint nap tolerálta a projektet. Nagyon sokat segített a hajóépítők.hu közössége, akik önzetlenül láttak el szakmai tanáccsal bármit is kérdeztem és még akkor is segítettek, amikor szükségem volt hozzávalókra, de azt sehol nem tudtam beszerezni. 

Tervező:

Nem utolsó sorban köszönet illeti ezen hajótípus tervezőjét Radoslaw Werszko-t is, hiszen egy igazán nagyszerű és mutatós hajót szerkesztett. A tervrajz bárki számára elérhető és innen: www.dinghy.pl ingyen letölthető. Számos országban már sokan megépítették ezt a típust és most végre megszületett az első Magyarországi példány is :-) legalábbis én úgy tudom, hogy itthon ez az első.

Köszönet az olvasóknak is, remélem nem untattam őket a hülye hobbimmal és hasznos tapasztalatokat tudtam átadni azoknak akik belevágnak egy ehhez hasonló projektbe.

Így nincs más hátra csak megnézni, hogy úszik-e a vízen...