2013. március 24., vasárnap

Árboc tuning

Számos olyan rész van a hajón ami a jelentős igénybevétel miatt aggodalomra ad okot. Az egyik ilyen az árboc.

A technológia amit választottam egy kipróbált dolog. Számos árboc és evező készült már ezzel a módszerrel, de nekem mégsem sikerült úgy, ahogy elterveztem. Profi célszerszámok és a nehezen beszerezhető csomómentes alapanyagok híján nehéz volt kifogástalan munkát végezni. Több hozzáértő olvasóm is jelezte, hogy szerintük nem eléggé erős a konstrukció. Úgy gondolom adok a szavukra, mert nem szeretnék már az első próbaút alkalmával a család szeme láttára árboctörést szenvedni. 

Több lehetőség is adódott az megerősítésre, de én a legegyszerűbbet és a legolcsóbb megoldást választottam. 

Elég hűvös a tavasz és a garázsban sincs 15 foknál melegebb, így kénytelen voltam felköltözni a konyhába, mert a gyanta csak 20 fok felett térhálósodik rendesen. Igyekeztem mindent megfelelően letakarni és nem összekenni semmit, mert akkor biztos hogy a garázsban alszom a hajó mellett :-)


Először epoxi gyantával átitatott üvegszövet szalaggal tekertem be az árboc alsó részét ahol a legnagyobb az igénybevétel, majd ismét átkentem gyantával, hogy sima felületet kapjak. Miután megköt jöhet a csiszolás és a lakkozás. így gyakorlatilag olyan lesz mint egy üvegszál erősítéses horgászbot.



Remélem így már elég erős lesz és nem kell tovább aggódnom a nagyobb szelek miatt.


2013. január 17., csütörtök

Apró kütyük a kormányzáshoz

A kormánymű elkészítésének többször is nekifogtam, de minden alkalommal valami miatt kénytelen voltam változtatnom rajta.

Ugyanúgy mint az árbocot, a kormányszerkezet egyes elemeit is eredetileg alumíniumból írta a terv. Valószínűleg  tervezésnél a vízállóság és a tartósság lehetett a szempont, ezért megpróbáltam otthon valamilyen alapanyagot keresni, amiből elkészíthetném a szükséges alkatrészeket. Sajnos nemigen vagyok ellátva alu lemezekkel, ezért más megoldás után néznem. A kormánylapátot már korábban elkészítettem, csak a nehezéknek szánt ólombetétet hiányzik még belőle.

A kormányszerkezet fartükörhöz való rögzítéséhez és a kormánylapát tartó házhoz lett volna szükségem alumíniumra, de végül is úgy döntöttem, hogy pótolom más hasonlóan tartós anyaggal.
Magát a kormányszerkezet rögzítését egy derékszögben hajlított 3 mm-es lemez adná, de én inkább egy pántot képzeltem el, mert valahogy azt a konstrukciót stabilabbnak ítéltem. A nagy alapanyag böngész közben kezem ügyébe akadt egy régi kiszuperált vízmérték. És az bizony alumíniumból van!
Elő a flexet és már aprítottam is mint Bodri a lábtörlőt...
Szakközépiskolám első osztályos műhelygyakorlati foglalkozása jutott eszembe, miközben a satupadon hajtogattam, fúrtam reszeltem a pántokat... Hát igen! Rég volt és hasznos is volt ezek szerint :-)

A pántok felszerelve:


Esztétikai szempontból és a hátsó ülés miatt kapupánt csavarokat használtam rögzítéshez. Így már a hátsó légkamrába elhelyezett vízhatlan kémlelőnyílás is értelmet nyert, mert ha ez most nincs, akkor az alsó pánt csavarjait bajosan helyeztem volna be. Nem hiába, a hajótervezés is szakma!

A pántokhoz tartozó csapok rögzítő betéteit keményfából készítettem és a forgástengelyt adó csapokat kapupánt csavarokból vágtam le.



A kormányrudat korábban már szintén keményfából elkészítettem és a kormánylapát tartó lemezeket most jobb híján maradék 8-as rétegelt lemezből csináltam. A végén ugyanúgy laminálni fogom, mint a lapátot, így kellően erős lesz és ellenál majd az igénybevételeknek. A kormánylapát tartó lemezeket egy régi előszobafogas csöveiből levágott távtartókkal szereltem össze. Egy ilyen csődarabbal perselyeztem ki a kormánylapát forgáspontját is.

A kormányrúd rögzítése:
Az összeállítás nem volt egyszerű, mert a csapok helyét csak a rendeltetési helyére próbálva lehetett pontosan kimérni és bejelölni. Asztalos szorítóval addig addig ügyeskedtem, míg sikerült bepasszintanom a csapokat a pántokba és még a kormánylapát is elfordulhat a tengelye körül mikor kikötésnél a sekély vízben felhúzom.



2013. január 2., szerda

Ok, de hogyan teszem vízre?

Eljött a nagy kérdés és most döbbentem rá, hogy ez egy erősen zsebbenyúlós történet lesz.

Amikor még tervezési fázisban tartottam és a különböző hajótípusok tanulmányozásával töltöttem időmet a kérdés csak érintőlegesen foglalkoztatott. Azt tudtam, hogy elsőre olyan hajótípust keresek, ami könnyen szállítható, és az egész család (4 fő) kényelmesen belefér.
Hosszas vajúdás után a kiválasztott típus tanulmányozásakor találtam egy oldalt, ahol egy angol hajóépítő részletes fényképes leírást készített egy ilyen hajó építési fázisairól. Ez nekem nagyon nagy segítséget adott, hiszen eddig csak tervrajzokkal rendelkeztem és építési útmutató híján csupán a saját tapasztalataimra hagyatkozhattam. Annyira megörültem, hogy egyből belevetettem magam a részletekbe és az illusztrációk alapján máris nekiveselkedtem az építésnek. A leírás közepe felé láttam egy fotót, amin a kész hajótestet egy családi autó tetőcsomagtartójára éppen rápróbálják. Nekem már elég bizonyíték volt arra, hogy könnyen szállítható a vízíjármű.

...Csak az első oldalt nem olvastam el tüzetesen :-(

Ott ugyanis az állt, hogy a jóember, aki a leírást készítette 10%-al lekicsinyítette az eredeti terven szereplő méreteket, így a kisebb hajótest persze hogy elfért egy kocsi tetején.
Sebaj gondoltam, majd készítek egy olyan tetőtartót, ami szélesebb mint a kocsi, így az 1,7 m széles hajótest is felfér rá. Az elképzelés egészen addig jónak tűnt, amíg a hajótest el nem készült. Mindennel együtt kb. 100 kg-ot nyom a súlya és valljuk be, hogy az én 50 kg-s párommal ketten egy ekkora hajót nem rakunk fel a tetőre. Más ötlet kell! 

Van egy okos szerkezet, amivel talán egymagam is elboldogulhatnék a kocsira rakással. Ez gyakorlatilag egy összecsukható emelő amit a tetőtartó rúdlaihoz erősítünk és a kocsi mellé srégen letámasztunk. Ennek döntjük neki a hajótestet és mint egy rámpán feltoljuk a csomagtartóra és az emelés közben a szerkezet megtámasztja a hajót. Elmés kis masina volt amit láttam de kétlem, hogy ez egy ekkora hajóra is alkalmazható lenne.
Sajnos bele kell törődnöm a megváltoztathatatlanba: utánfutó lesz, nincs más megoldás.

A hidegebb idő beálltával elkezdtem hát csónakszállítókat nézegetni és eleinte nagyon lelombozott a felhozatal. Amit a netes hirdetésekben találtam az vagy már elkelt, vagy túl nagy, vagy nem forgalomképes (inkább sója-kocsi)
Próbáltam erre szakosodott cégeket is felkeresni, de a méretre gyártásnak az én számomra nagy akadálya az üzembe helyezési költség, ugyanis ez az utánfutó árának az 1/3-át is kiteheti és akkor még nem beszéltem az átírási illetékről és az eredetiség vizsgáról.
kitartóan kerestem tovább a használt utánfutó piacon és végre találtam olyat ami ígéretes lehet. Igaz, hogy ez is nagyobb mint ami nekem kellene, de a konstrukciójából adódóan egycsapásra (akarom mondani egy "flexvágásra") átalakítható. A méret miatt sikerült is alkudnom belőle így hát egy csónakszállító utánfutó boldog tulajdonosa vagyok :-) Nincs már akadály, hogy vízre tegyem az én kis bárkámat!

Az átírási hercehurca terjedelemben szintén kitenne egy külön fejezetet köszönve a vaskalapos bürokráciának, de ezzel azért nem untatnám tovább a nagyérdeműt.

2012. október 31., szerda

A vitorlázat

A vitorla szintén egy nehéz kérdés volt: vegyem, vagy varrjam? ...Így a vége felé költség vetés szempontjából inkább varrtam.

Most már belátom, a hajóépítésre szánt pénzt egy kicsit alul kalkuláltam. Ha újra nekiállhatnék biztos hogy nem az olcsó alapanyagokat keresném elsősorban, hanem inkább a drágább minőségit, de sajnos itt még nem tartok anyagilag. 
A vitorlával kapcsolatban több hajóépítő társamtól is azt hallottam, hogy ők inkább megveszik készen, vagy valamilyen profi emberkével megvarratják. Végül is van benne igazság: miért pont a hajtóművön spóroljunk!

Már a kezdetek kezdetén arra törekedtem, hogy a hajó minden részét saját kezűleg készítsem el, ez eddig részben sikerült is. Mivel nem vagyok profi vitorlázó, pontosabban még nem vagyok egyáltalán semmilyen vitorlázó, ezért azt gondolom, hogy számomra nem lesz különbség a házilag gyártott és a profival varratott vitorla között.
Ezen érvek alapján, na meg a pénztárcám tartalma alapján is úgy gondoltam nekivágok a varrásnak.
Hamar rájöttem, hogy nem csak vitorlázni, de varrni sem tudok :-)
Feleségem viszont igen! így hát finoman elkezdtem pedzegetni a témát nála és viszonylag hamar ráállt a dologra, de kijelentette: ha nem olyan lesz amilyennek lennie kell, akkor enyém a felelősség. Megegyeztünk!

Az anyag kiválasztásával bajban voltam. A vitorla vászon k. drága ezért elvetve. Ajánlották még a takaró ponyvát is mint lehetséges olcsó verziót, de az sem az igazi. Katonazöld és randakék színekben lehet nálunk kapni, ráadásul csak az egyik oldala színes. Ezt is elvetettem.
Az un. Angin szövet jöhetett még szóba. Ez nem annyira erős mint egy vitorla vászon, de kisebb hajóhoz megteszi. Egyébként ebből szokták készíteni a párnák és paplanok belsejét. Felkerekedtem és bejártam néhány méterárú boltot és végül sikerült beszereznem a vásznat.

A vitorla formáját tekintve egy lugger vitorla baum nélkül. A tervrajzom megadta ugyan a fő méreteket, ami alapján elég egyszerűen kiszerkeszthető, de a finomságok tekintetében nemigen voltam képben. Egy fórumtársam leírásából táplálkozva nagyjából sikerült kitalálnom, hogy hol is kell extra erősítéseket alkalmazni a varrás során, és hogy az egyéb kiegészítőket miként kell elhelyezni. Ezeket  már előre rögzítettem a kiszabott anyagon, nehogy később elfelejtsem.


A szabásnál észnél kellett lennem, mert a varrásra a ráhagyást is rendszerint el akartam felejteni. Végül három részből fog állni a teljes vitorla és remélem nem fog majd a varrásnál szétszakadni.



Gyakorlásként először a szegélyt varrtuk meg, ami majd körül öleli a vitorlát teljes egészében és megakadályozza az kirojtosodást. 



Az erősítések levarrásánál először sima lánc öltéssel rögzítettük az anyagot, majd többször is több helyen cikcakk öltésekkel mentünk végig rajta. Persze nem csak úgy találomra, hanem előre kirajzolt minta alapján

A vitorlarészek összevarrásánál a kb 2 cm-es túlfedést alkalmaztunk. középen egyszer láncöltéssel, majd a két szélén duplán cikcakk öltéssel, hogy a szélek ne rojtosodjanak.

A szegély felvarrása már gyerekjátéknak bizonyult. Itt is dupla varrással csináltuk. Igaz színben elüt egy kicsit a vitorla anyagától, de azt hiszem ennyi belefér

Ami után megkapva a teljes szegélyt a kötélzet és a kezelőszervek rögzítéséről kellett gondoskodni. Az anyagos boltban sikerült kapnom megfelelő rögzítőszemeket, így egy vágódeszka és egy kalapács segítségével elvégezhettem az utolsó simításokat.


És az elkészült mű így fest a rendeltetési helyén:


Felhívnám a figyelmet a hajóosztály jelre a vitorlán! Ez igazából nem egy hivatalos jelzés, de muszáj voltam valamit feltenni, mert a drapp színű vászon kicsit snassznak tűnt. 
Nos, ez a felségjelzés a Csillagok háborúja filmben volt látható a birodalmi flotta űrhajóin :-))

"May the Force be with you!"






2012. július 27., péntek

Árboc és segédárboc

Nem gondoltam volna, hogy ez a téma okozza majd a legnagyobb fejtörést az építés során, pedig de.
Mielőtt neki álltam volna a tényleges építésnek azt gondoltam, hogy az árboc nem probléma, mert a tervek szerint alumínium csövekből kell csinálni, így csak besétálok egy boltba, megveszem, méretre vágom és beépítem. Na ez nem így történt!

Először a neten érdeklődtem, kértem árajánlatokat különböző csövekre különböző falvastagsággal, de nem jártam sikerrel. Az általam keresett profilméret hiánycikk. Ha volt is, az ára az egeket verdeste és a kiszállítás is esélytelen, mert csak 3m-ig vállalják mindenhol. Nekem pedig 2 db 3,6m-es cső kellett volna.
Apósom is, aki lakatos mester és ismer jó pár fémkereskedőt besegített a keresésbe, de így sem jártunk sikerrel. A fórumon is érdeklődtem, hátha valaki tud olcsón megoldás és ott ajánlottak egy linket, ami alternatív megoldásként nem is tűnt rossz gondolatnak.

A technológia lényege, hogy vékony, un. "madárcsőr" profilú lécekből egy facsövet csinálunk valahogy így:



Eleinte bonyolultnak tűnt a feladat, de ahogy számolgattam rájöttem, hogy ezzel a módszerrel az alucső árának töredékéből kihozható az árboc, csak a munkaidő ráfordítás az ami lényegesen több az eredeti tervhez képest.

 A különböző méretezési táblázatok segítségével viszonylag könnyen meghatározható a szükséges léc méret. Már csak a megfelelő szerszámot kellett megtalálnom a  profil kialakításához. Először a felső maró jutott eszembe, mert ahhoz biztos van olyan fej amivel kimarható a V alakú nút a lécből.

Egyik barátomtól akartam kölcsönkérni egy ilyen gépet, de természetesen nem volt hozzá megfelelő marófej, viszont megakadt a szemen egy másik gépén, ami alkalmas lehet erre a feladatra.


A lamellázó gép gyakorlatilag egy körfűrész, aminek a tárcsáját adott távolságra ki lehet engedni, és különböző szögbe is lehet dönteni. Eredetileg bútorlapok össze állításához használják. Egy vékony bemetszést készítenek vele, amibe ovális lapocskákat ragasztanak és ezeket tolják egymásba.

Elkértem és elkezdtem kísérletezi, miként tudom ezzel a legkönnyebben megoldani a V alakú bevágást. A művelethez egy kicsit tuningolnom kellett a műszeren, de nem okoztam azért maradandó károsodást benne.




Az eredmény a következő lett:



A cső összeállításához 8 db bemart lécre volt szükség. A terv 60 mm átmérőjű árbocot ír. A számítások szerint ahhoz hogy kellő szilárdságú csövet kapjak 20mm x 22mm-es bemetszett profilú lécekből kell 8 db-ot készítenem és megfelelően összeragasztanom.

Alapanyagként 4 db 48x20-as gyalulatlan lécekből indultam ki, hiszen a kész csövet úgy is le kell majd kívülről csiszolni, gömbölyíteni. A léceket hosszában kettévágtam, így a méretet nagyjából ki is adta. A bemetszéshez két oldalról végigtoltam a lamellázó gépet és az esetleges egyeletlenségeket csiszológéppel eltávolítottam.

Miután elkészültek a profilozott lécek szárazon összeállítottam, hogy meggyőződjek a pontos illeszkedésről. Maga az összeállítás nem egyszerű feladat. Ehhez szintén kellet csinálnom egy kisebb készüléket. Maradék rétegelt lemezből kivágtam picivel nagyobb átmérőjű félköríveket, mint az árboc átmérője és ezekkel 4-5 ponton alátámasztottam az egészet, majd egyesével egymásba illesztettem a léceket.

Az illesztés után lécenkét megkentem a nútokat ragasztóval, majd egyesével összeállítottam újra a készülékben. A végén pedig az egészet 30 cm-enként műanyag kötegelőkkel összeszorítottam. Így szépen kialakult a cső forma, ami száradás után tényleg nagyon erős lett. A két végén alátámasztva rá ültem és kibírt :-) ha ezt egy hasonló keresztmetszetű tömör fenyő léccel teszem, lehet hogy megreccsent volna alattam.

Ragasztás után száradás közben:
Gyalulással a kiálló éleket gyorsan el lehet tüntetni és a gömbölyítést sarokcsiszolóba fogott lamellás csiszolókoronggal a leggyorsabb elvégezni.
Ha sikerült kialakítani a kör keresztmetszetet, akkor pár furat, lakkozás és a csigák, kötélbikák felszerelése van  még hátra.
A hajó szállításának megkönnyítése miatt ledönthető lesz az árboc, így az alsó 80 cm-t valószínűleg laminálom maradék üvegszövettel a nagyobb igénybevétel miatt.




2012. július 24., kedd

Laminálás

A művelet nehéznek tűnik, viszont ha túl vagy az első nagyobb felületen, akkor rájössz, hogy tényleg az volt :-)
Itt tulajdonképpen a hajótest külső részét vonom be üvegszövettel, miközben az egészet műgyantával itatom át, tehát az üvegszál és a gyanta együttese adja a hajónak a kellő szilárdságot és kopásállóságot.

Mint már a korábbiakban említettem sajnos elég gyatra minőségű lemezt sikerült vennem a hajótestnek, így min. 200 g/m^2-es üvegszövet erősítést kell alkalmazni, hogy meglegyen a kellő merevség. Lehetett volna több rétegben is szövetezni, de nem akartam a hajó súlyát tovább növelni.

Miután gondosan lecsiszoltam és le portalanítottam a felületet elkezdtem a szövetek méretre szabását. Először a fenéklemezzel kezdtem, mert annak szélességét pont kiadta, így az oldal lemezek borításánál rá lehet hagyni pár centit a fedésre és másik oldalon a koszorúlécen túl lógó részt a laminálás után le tudom majd vágni. A tat résznél az így megmaradt szövetet fogom felhasználni.

Első lépésként a bekevert gyantát felkentem a lemezre, majd vékony rétegben eldolgoztam egy műanyag spakli segítségével. 


Miután ez megvolt, óvatosan ráfektettem az üvegszövetet úgy hogy a lehető legkevesebb légbuborék képződjön alatta. Mivel a szövet szálai között el tud távozni az esetlegesen beszorult levegő addig kellett simítani, míg mindenhol szépen ráfeszült az üvegszövet.
Ezután ismét jöhetett a gyanta, amit gondosan eldolgoztam.

Ha a felület ragacsossá vált jöhetett a következő réteg gyanta addig, amíg a szövet szálai nem lesznek láthatók (tapinthatók) a felületen.

Az oldalak laminálása már több matekolással járt. Mindenképpen egy egész szövettel szerettem volna bevonni az oldalakat, hogy ne látszódjanak a toldások, de ennek a kezelése nem egyszerű. Először a hajó fenekére 5cm-es túlfedéssel felragasztottam egyben, majd onnan a peremig az orrtól a tat felé haladva fokozatosan itattam át a szövetet gyantával és simítottam szivacshengerrel, ecsettel, spaklival, és azzal ami még a kezem ügyébe került :-) Az első réteg nem lett nagyon szép, de legalább mindenhol ráfekszik a szövet és nincs alatta légbuborék. Talán majd a csiszolás és a második réteg hoz valamit a felületi egyenetlenségeken és a szövet érdessége sem lesz tapintható.



Bár a felület előkészítése nem volt olyan vészes és időben sem vett el túl sokat, rá kellet azonban jönnöm, hogy maga a laminálás elég időigényes feladat. Ha meleg van, és a fazékidő is kicsi, akkor gyorsan és határozottan kell haladni. A tapasztalat az, hogy kezdetben csak kis felületeket szabad bevállalni. A legtöbb hibát elkövetni akkor lehet, ha nincs minden aprólékosan előkészítve és menet közben kapkodva kell még valamit javítani miközben a gyanta beleköt az edénybe. Fontos továbbá, hogy kellő képen meg tudd saccolni, a felület nagyságát és az ehhez szükséges gyanta mennyiséget, mert ha egyszerre sokat keversz be akkor az menthetetlenül rád köt, hacsak nincs még valami a közelben ahova "propeller sebességgel" rákenhető (körömcipő levált sarka, összetört képkeret, gyereknek fapuska, stb :-)





2012. június 27., szerda

Hajótest előkészítése laminálásra


A nyári meleg a legalkalmasabb erre a feladatra és én ezt most ki is használom! Régóta készülök arra az alkalomra, amikor a külső vízálló réteget megkapja a hajó. Ez egy kényes pontja az építésnek egyrészt azért, mert egyszerre kell homogén és esztétikus bevonatot képezni, másrészt meg a szilárdságnöveléssel is muszáj foglalkozni. A folyamat összetettsége miatt úgy döntöttem, hogy erre egy egész napot rászánok.
A hétvége nyár lévén tabu, ezért egy jól irányzott szabadsággal készültem erre a műveletre. Reggel nekiálltam és átfordítottam a hajótestet ...hát nagyom nem volt őszinte a mosolyom utána. A lényeg, hogy túl vagyok rajta és kezdődhet a felület előkészítés.

Első és legfontosabb feladat a ragasztást segítő rögzítőcsavarok eltávolítása és a visszamaradt lyukak, valamint az illesztési hézagok kitöltése sűrű ragasztóanyaggal. Azt terveztem, hogy meghagyom a rétegelt lemez eredeti színét kívül is, ezért a felületi hibákat el kell tüntetnem valahogy és erre a célra a maradék lemez felületéről lecsiszolt finom port volt a legalkalmasabb. Ezt kevertem hozzá a ragasztóhoz színezékként. Az előző bejegyzésekben már említettem, hogy mennyire utálok csiszolni. Ne tudd meg, hogy mennyit kell bőgetni a csiszolót pár grammnyi por miatt!
A lényeg, hogy a sötétbarna tutyi egész jól fog passzolni a laminált hajó színével (legalább is remélem)

Arra azért nem számítottam, hogy szinte az egész napot elvette a felületkezelés és a rések kitöltése. A legnagyobb fazékidejű térhálósítót kevertem a ragasztóhoz, de még így is sokat kellett várni a teljes kötésre. Ezek után még a felesleget le is kell csiszolni és ez sem lesz villám művelet. A ragasztó száradási időt az árboc anyagának előkészítésével töltöttem, ami a következő bejegyzésben lesz majd  olvasható :-)